A szociáldemokrácia jövőképe

Ma a nemzetközi szociáldemokrácia ugyanúgy válaszutak előtt áll, mint minden más eszmerendszer vagy mozgalom. Már nem elég, ha a politikát és a világ megítélését a napi pragmatizmus szabályai irányítják, jó lenne látni a távlatokat is, amelyhez ismerni kell a múltat. E nélkül lehetetlen a jövő víziójának megalkotása. Világos és határozott képet kell alkotnunk a társadalomról és állapotáról, valamint a fejlődés menetéről, és ez megköveteli, hogy a naponta szükséges gyakorlati kérdések mellett az elvi–elméleti kérdéseket is vizsgáljuk. Ilyen alapkérdésnek tűnik az alapértékek megfogalmazása – a múltból indulva – a jövő számára.

Melyek azok az alapértékek, amelyeket a világ szociáldemokratái, keresztényszocialistái, a baloldali és általában a szociális gondolkodású emberek egyaránt vallanak? Erre a kérdésre keresi a választ Vitányi Iván legújabb könyve. A szerző komoly teret szentel a jelen kérdéseinek, tárgyalja a jelenleg zajló és az értékképzést lényegesen befolyásoló nagy társadalmi folyamatokat: a termelés és a munka átalakulását, a kapitalizmus új formáit, a globalizálódás nyomán felvetődő kérdéseket, és a korszakváltás paradigmáit.

A szerzőnek az általános megközelítés a célja, ám eszmefuttatásában mindvégig ott izzik az általános közép-kelet-európai, illetve magyar problematika, amelyet záró mondataiban kérdés formájában így jellemez: „A történelemnek néha megvan az a csele, hogy olykor a későn érkezők járnak jól: elődeik példáján megtakaríthatnak bizonyos tapasztalatokat is? Megtörténhet ez velünk is? A történelem fogja eldönteni.”