Leírás
Hiánypótló ez az írásmű annyiban, hogy nemcsak itthon, hanem külföldön sem született igazán olyan tanulmány, amely az elmúlt több mint fél évszázad televíziós történelmét ebből az aspektus ból dolgozta volna fel. A ,,harci” televíziós kezdetekről sok azonos stilusú s egymásra épülő könyv született, és ahogy haladtunk elő re az időben, úgy bővült a tartalom, úgy vált egyre szerteágazób bá és egyre nehezebben követhetővé az eredeti gondolat, vagyis az, hogy a televízió kezdeti, tükröző szerepe miként változott át részvétellé, majd beavatkozássá a harci eseményekbe. Az írásnak éppen az a nagy előnye, hogy a látszólag teljesen eltérő téma köröket – például a New York-i ikertornyokat ért támadást vagy a hazai médiaháború történetét – azonos koordináták mentén dol gozza fel, hiszen a hangsúly nem a televízió és a háborúk, hanem a televízió és a társadalmi konfliktusok kapcsolatán van. És ez az a szellemes megközelítés, amely igazán érdekessé, újszerűvé teszi a könyvet.
HORVÁT JÁNOS
FÜLSZÖVEG:
A televízió előbb ment háborúba, minthogy feltalálták volna.
Első pillanatra bármilyen képtelenül is hangzik, ez a valóságban pontosan így történt. Hiszen mindazok az írók, újságírók, hírügynökségi tudósítók, fotóriporterek, filmoperatőrök és rádióriporterek, tehát valamennyien, akik hivatásos haditudósítóként vagy kalandvágyból beszámoltak a világ ,,kizökkent idejű” állapotáról és az egymást gyilkoló emberiség háborús hétköznapjairól, gyakran még tudtuk nélkül is hozzájárultak ahhoz, hogy megszülethessen ez a sokoldalú, tömeghasználatra szánt ,,média-szuperfegyver”.
A televízió ,,tartós hadiállapota” nem mindig és nem mindenkinek nyilvánvaló jelenség. Akkor feltétlenül az, amikor a televíziós (elektronikus) újságírás valóságos háborús viszonyok között egybeesik a hadi tudósítói tevékenységgel, vagy békés körülmények között az úgynevezett „médiaháborúk” formájában zajlik. A televíziós újságírás társadalmi feladatainak teljesítésére törekedve ugyanakkor – miközben természetes rutinnal végzi sokoldalú és tőle megszokott feladatát, vagyis a tájékoztatást, a szórakoztatást, az ismeretterjesztést, az oktatást és a szolgáltatást – lényegében maga írja a műfaj, az eszköz és az intézményrendszer szabadságharcának históriáját is. Ez a könyv 1936 (a spanyol polgárháború) és 2006 (a Magyar Televízió ostroma) közötti hetven esztendőből válogatott esettanulmányok segítségével mutatja be a televíziós újságírás és a társadalmi konfliktusok párhuzamos történetének tizennégy jellegzetes fejezetét.
A SOROZATRÓL:
Az Antenna Könyvek a hagyományos média – elsősorban a televízió – világába vezetik el az olvasót. Feltárják a televízió kialakulásának és átváltozásainak történetét, múltjának jellemző epizódjait és sajátos műfajait, a média és a közönség interakcióit. Az Antenna Könyvek című sorozat a Médiakutató Alapítvány gondozásában, a régi Antenna Hungária támogatásával született, és jeles magyar szerzők munkáiba kínál betekintést.
