Akció!

Az igazság az utcán hever

Válaszok a magyarországi lakhatási válságra

2 900 Ft 1 000 Ft

498 készleten

Megjelenés: 2014

Oldalszám: 296

Leírás

A kötet fő kérdése, hogy a 20. század során a mindenkori magyar állam hogyan kezelte a városi hajléktalanságot mint a lakhatási szegénység legszélsőségesebb formáját. Miközben számos sikeres és sikertelen állami és önkormányzati próbálkozást bemutat, megállapítja, hogy végeredményben az állam a mai napig nem képes igazságos és fenntartható módon kezelni a lakhatási válságot. A szerző azt is vizsgálja, hogy az 1900-as évek elejétől napjainkig milyen szerepet játszottak az alulról kiinduló kezdeményezések abban, hogy az állam érdemben foglalkozzon a lakhatási szegénység és a hajléktalanság megoldásával.

A mű hiánypótló módon összefoglalja a lakhatásért és a lakásszegénységben élő emberek méltóságáért folytatott küzdelmek eddig kevéssé ismert történetét. A könyvből az is kiderül, hogy az alig két évtizeddel a rendszerváltás után lezajlott viszonylag könnyűnek tűnő átmenet az autoriter kormányzás felé miként jelzi, hogy a demokratikus intézmények formális meglétén túl a magyar társadalom képtelen volt erős bázist építeni a demokrácia érdemi működéséhez. A szerző szerint a szegénység fokozódó üldözése annak nyílt elismerése, hogy az olyannyira vágyott kapitalista állam képtelen hathatós megoldást találni a mélyen gyökerező strukturális problémákra. Ebben az értelemben a hajléktalansággal kapcsolatos politikai harcok messze nemcsak a lakástalanságról szólnak, hanem összesűrítik és kikristályosítják a posztszocialista magyar társadalom belső ellentmondásait. Ahhoz, hogy a válság felismerésén túl érdemi szakpolitikai és strukturális válaszokat lehessen kikényszeríteni az államtól, illetve az önkormányzatoktól, feltétlenül szükség van erős lakhatási mozgalomra, amely meghaladja mind a szociális ellátás, mind pedig az ügyközpontú tiltakozás kereteit, és cselekvése középpontjába a lakásszegénységben élő csoportok közötti szolidaritást, az érintett csoportok aktivizálását és a rendszerszintű változást helyezi.

 

Udvarhelyi Éva Tessza (1980) kulturális antropológus és környezetpszichológus. Doktori fokozatát a City University of New Yorkon szerezte 2013-ban. A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport egyik alapítója, és több mint 10 éve az Artemisszió Alapítványnál dolgozik mint interkulturális tréner.

 

Fontosabb publikációi:

„If we don’t push homeless people out, we will end up being pushed out by them”. The Criminalization of Homelessness as State Strategy in Hungary. Antipode, 2014. június, Vol. 46. No. 3., 816–834.

Köztér, demokrácia és kulturális sokszínűség. Az Egyesült Államok társadalomtudományi szakirodalmának kritikai összefoglalója a jó közterekről. Régi-új Magyar Építőművészet, 2010/5. 10. évf., 5. sz., 15–21.

Vándorok kultúrák között. Az interkulturális tanulásról külföldre készülő fiataloknak. Budapest, Artemisszió Alapítvány, 2007

 

KÖNYVBEMUTATÓ

2014. június 10.
“Tégy az emberért!” Központ

Résztvevők:
ÓNODY-MOLNÁR DÓRA újságíró (Népszabadság)
KERESZTES JENŐ hajléktalan aktivista (A Város Mindenkié csoport)
TAUSZ KATALIN szociálpolitikus (ELTE TáTK)
és a szerző.