Kérdések és válaszok a cigányságról (Ebook)

1 500 Ft

494 készleten

ISBN: 978-963-338-150-2-1 Kategóriák: , ,

Megjelenés: 2013

Oldalszám: 105

Leírás

A kötet nyomtatott formában is kapható itt.

 

Mi illő: cigányt vagy romát mondani?
Mikor jelentek meg és terjedtek el Európában a cigányok?
Milyen elképzelések élnek a cigányok származásáról, és mi ma az elfogadott tudományos álláspont?
Azonos arányú-e az össznépességen belül Európa különböző országaiban a cigányok jelenléte?
Hogyan reagáltak az elmúlt években a romániai cigányok megjelenésére Olaszországban és Spanyolországban?
Ki a cigány? Akit a többség annak tart, vagy aki magát annak mondja?
Milyen volt Magyarországon a népességen belül a cigányok aránya az ezredfordulón és lesznek-e 1,5 millióan 2050-ben?
Azonos-e a cigányok korfája a társadalom összességével, avagy attól eltérő?
Hogyan nevezik romani nyelven a cigányok holokausztját? Mi történt ekkor?
Miért olyan kevés a roma parlamenti képviselő?
Mit jelent a „fekete vonat”?
A cigányok valóban nem értenek a földhöz?
Kik játszanak és játszottak szerepet a romák oktatási, szociális, egészségügyi és foglalkoztatási helyzetének változtatásában?
Miért fontos, hogy a romák büszkék legyenek roma mivoltukra, hogyan lehet erősíteni a roma identitást? Kik és hogyan segítettek nekik ebben?
Létezik-e roma értelmiség?
Mik a szegregált oktatás legfőbb ismérvei és következményei?
Igaz-e, hogy a cigányok mind katolikusok?
Milyen magyar kulturális örökséget köszönhetünk a romáknak?
Hogyan teremtődött meg a cigány költészet?
Cigány zene-e a cigányzene?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket válaszol meg a kötet, amely a Napvilág Kiadó ismeretterjesztő sorozatába illeszkedik. Ennek további köteteit itt találja.

 

SAJTÓVISSZHANG

D. Magyari Imre: Valami elindult (Litera.hu, 2014. január 14.)

Küklopsz még egy szemet kap (Zádori Zsolt, BUKSZ, 2013.)

Csepeli György könyvismertetője (Magyar Tudomány, 2013./9. szám)

Kérdések és válaszok a cigányságról címmel könyv jelent meg (Népszava, 2013. június 4.)

Ki a cigány? (Herczeg Márk, 444!.hu, 2013. június 4.)

Arcpirító kérdéseknél tartunk (Czene Gábor, Népszabadság, 2013. június 14.)

Beszélgetés a szerzőkkel a Tilos Rádió Kontúr című műsorában (2013. műjus 27.) – hallgassa meg!

“Ki a cigány?” – Minden, amit tudni akar a cigányságról (MTI, 2013. június 4.)

 

 

Budai Díjas a Kérdések és válaszok sorozat

A 2014. évi Nemzetközi Könyvfesztiválon Budai Díjat kapott a Napvilág kiadó KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK c. ismeretterjesztő sorozata, az oktatást-nevelést legjobban segítő könyv kategóriájában.

Az elismerést hagyományosan a Könyvfesztivál záró napján, 2014. április 27-én, vasárnap adták át.

A Budai Díjakat minden évben az oktatást leghatékonyabban szolgáló könyvek kaphatják meg, a díjazottról a kerület pedagógusai döntenek, ezúttal a II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnázium tanárai.

Ötvös Zoltán, a II. kerületi polgármesteri hivatal művelődési irodavezetője kiemelte, hogy a könyvszakma és a pedagógusok egy közösséget alkotnak, és a munkájukban egymásra vannak utalva. Megjegyezte: a Budai Díj nemcsak elismerést, hanem köszönetet is jelent; szerinte az oktatást segítő könyvek éppolyan fontosak lehetnek, mintha a 21. század nagyregényét írták volna meg, hiszen általuk „értő olvasókat” nevelnek a tanárok.

A díjakról döntő háromtagú testület képviseletében Szabó Papp Edit pedagógus elmondta: azokat a kiadványokat díjazták, amelyek a lehető legbővebb felhasználási lehetőségeket kínálják. A Kérdések és válaszok elnevezésű sorozat kapcsán kiemelte, hogy a Napvilág sorozata „ingoványos területekről” szól, az eddig megjelent négy kötet olyan témákat dolgoz fel kérdés-felelet formájában, mint az első világháború, a Kádár-kor, az Európai Unió vagy a cigányság.

 

CSEPELI GYÖRGY ÍRÁSA A KÖTETRŐL

 

Fleck Gábor–Szuhay Péter: Kérdések és válaszok a cigányságról

Hitvalló műfaj a káté. Az általam ismert Heidelbergi Káté, a református egyház híveinek készült, s olyan kérdésekben igazítja el a híveket, mint az emberi nyomorúság, a megváltás, a teremtés, a keresztség vagy a „végvacsora”.

Fleck Gábor és Szuhay Péter is kátét írtak. Kérdéseik azonban nagyon is evilágiak, kiindulópontjuk azonban szintén hitbéli. A cigányság, melynek mibenlétére a kérdések és a rájuk adott válaszok vonatkoznak, korántsem olyan létező, melynek mibenlétére a fizikai tények adta bizonyosság birtokában válaszolhatnánk. A határ a „cigány” és a „nem cigány” között sem nem éles, sem nem határozott.
Ha mintát veszünk a kérdésekből, melyekre a szerzők választ adnak, nyilvánvaló lesz, hogy ahány nézőpont, annyiféle válasz. Miként nincs biztos válasz arra a kérdésre sem, hogy Mi a te egyetlenegy vigasztalásod életedben és halálodban?, úgy nincs biztos válasz azokra a kérdésekre sem, amelyeket a szerzők kátéjukban összegyűjtöttek. Az emberi meghatározatlanságra adott „roma” meghatározás része a „magyar” meghatározásnak. Jogi, szociológiai, kulturális antropológiai, szociálpszichológiai szempontok elválaszthatatlanul kavarognak minden egyes kérdés kapcsán.

Íme, pár kérdés mutatóba:

Mi illő: cigányt vagy romát mondani?
Mikor jelentek meg és terjedtek el Európában a cigányok?
Milyen elképzelések élnek a cigányok származásáról, és mi ma az elfogadott tudományos álláspont?
Azonos arányú-e az össznépességen belül Európa különböző országaiban a cigányok jelenléte?
Hogyan reagáltak az elmúlt években a romániai cigányok megjelenésére Olaszországban és Spanyolországban?
Ki a cigány? Akit a többség annak tart, vagy aki magát annak mondja?
Milyen volt Magyarországon a népességen belül a cigányok aránya az ezredfordulón és lesznek-e 1,5 millióan 2050-ben?
Azonos-e a cigányok korfája a társadalom összességével, avagy attól eltérő?
Hogyan nevezik romani nyelven a cigányok holokausztját? Mi történt ekkor?
Miért olyan kevés a roma parlamenti képviselő?
Mit jelent a fekete vonat?
A cigányok valóban nem értenek a földhöz?
Kik játszanak és játszottak szerepet a romák oktatási, szociális, egészségügyi és foglalkoztatási helyzetének változtatásában?
Miért fontos, hogy a romák büszkék legyenek roma mivoltukra, hogyan lehet erősíteni a roma identitást? Kik és hogyan segítettek nekik ebben?
Létezik-e roma értelmiség?
Mik a szegregált oktatás legfőbb ismérvei és következményei?
Igaz-e, hogy a cigányok mind katolikusok?
Milyen magyar kulturális örökséget köszönhetünk a romáknak?
Hogyan teremtődött meg a cigány költészet?
Cigány zene-e a cigányzene?

Ezek a kérdések léteznek. A szerzők érdeme, hogy nem maguk találták ki a kérdéseket, hanem az életből vették azokat. Valamennyien, akik ma Magyarországon élünk, ezekkel a kérdésekkel szembesülünk. Fleck és Szuhay kátéja megadja a válaszokat. De az eredeti kátéktól eltérően, sosem színlelik azt, hogy a válaszoknak ne lehetne alternatívájuk. Nem mondják meg a „tutit”. Inkább azon vannak, hogy az olvasókat inspirálják további válaszok keresésére.

Fleck és Szuhay kátéja felfedező útra invitál egy nagyon közeli, s ugyanakkor nagyon távoli világba. Előítéletek, sporadikus tapasztalatok, sztereotípiák, szorongások, félelmek, némelyütt utópikus remények prizmáján keresztül látjuk ezt a titokzatos világot. Paradox módon senki sem mondhatja, hogy mindent tud a cigányokról. Ha roma, ha nem, a titok és a homály nem oszlik. A könyv, melyről most beszélek különleges érdeme, hogy képes felvillantani a sokszínűséget, a perspektívák sokféléségét, a roma és nem roma együttélés szövevényét, mely nem ismeri az egyértelműséget, a határok fix választóvonalát, a fekete vagy fehér biztonságát.

A könyvnek nincs narratívája. A kérdések a hétköznapi érdeklődés ritmusában követik egymást. A könyv olvasását bárhol el lehet kezdeni, s bárhol abba lehet hagyni. Egy olvasás amúgy sem elég. A kérdések, mivel nem a szerzők agyszüleményei, hanem az élet kérdései, újra meg újra visszatérnek bennünk, s ilyenkor újra fel kell lapozzuk a könyvet, hogy megnézzük, mit írtak a szerzők.

Aki ma Magyarországon felnőtt fejjel él, nem kerülheti el a kérdéseket, melyeket Fleck és Szuhay megfogalmaz. Az alapkérdés, melyre válaszként az egész könyv született, hogy miként lehetséges úgy élni a mai magyar társadalomban, hogy jószerével senki nem tud semmit ennek a társadalomnak a legégetőbb problémájáról. Nem mintha nem lennének vizsgálatok, statisztikák, melyek a roma népesség számarányát, belső tagoltságát, a nem roma népesség diszkriminációra sosem rest hajlandóságát, a közpolitika nyomorát, a politika cinizmusát mutatnák. Rengeteg dolgot tudunk a részletekről, de semmit se tudunk az egészről. A magyarországi romaprobléma része az iszonyatos tudatlanság, melyet súlyosbít az érzelmi gyökerekből táplálkozó elzárkózás. Ez a káté akkor lesz hasznos, ha bevonul a középiskolákba, s részévé válik a tananyagnak.

A káté műfaja egyenest felszólít a pedagógiai alkalmazásra. A válaszok akkor szervülnek tudássá, ha sokoldalú tapasztalatszerzéssel, önálló tanulással társulnak. Mindenkinek magának kell elindulnia a felfedező útra, mely nemcsak, s nem is elsősorban kifele, hanem befele vezet. A roma, akit nem ismerünk, az bennünk van. Mi magunk vagyunk a Másik, akinek látványa iszonyattal tölt el bennünket, akitől menekülünk, akitől elzárkózunk, akit nem akarunk ismerni.

E kis könyv legnagyobb érdeme, hogy rádöbbenti az olvasót: a csoport, melyet cigánynak lát és láttatnak vele, nem akadály a polgári, demokratikus Magyarország céljának megvalósítása útján. Ellenkezőleg, addig nem lesz Magyarországon polgári társadalom, míg az emberi létből adódóan magától értetődő és elidegeníthetetlen jogok teljessége nem illet meg mindenkit, akit a születés véletlene vagy a sors szeszélye erre a földre nem sodort. Nem tehetünk kivételt, nem tehetünk úgy, hogy az Emberi és Polgári Jogok 1791-ben Párizsban elfogadott nyilatkozata egyesekre vonatkozik, másokra viszont nem. A sors mindenki számára tért nyit az életben, s nem lehet erő, mely a sorsot ebben megakadályozhatja.

Az emberi jogok elidegeníthetetlenségébe vetett hit alapján válaszolhatjuk meg Fleck és Szuhay kátéja kérdéseit. Aki nem hisz az emberi jogokban, nem hisz az egyenlőségben azt ez a könyv (sem) fogja meggyőzni. A könyvben olvasható válaszok kiválóak, mert érveket adnak azoknak, akik nemcsak hinni, hanem tudni is akarnak. Biztos vagyok abban, hogy a könyv, melyet most kezünkben tartunk, bővülni fog a jövőben. Érdemes lenne internetre vinni, s gyűjteni a kérdéseket, gyűjteni a válaszokat, melyekre reflektálhatnának a szerzők.

Ha Magyarország egyszer szabad, demokratikus, polgári ország lesz, akkor ilyen könyvre, mint Fleck és Szuhay könyve, nem lesz szükség. De amíg a célt el nem érjük, sok ilyen könyvre lesz szükség.