Leírás
Miért volt háborús helyzet a déli határon? Meddig tartott az éberségi hisztéria? Leszámolás volt-e a tábornokok pere? Mit értek a tanácsi választások? Volt-e kémháború az imperialistákkal? Mi volt a LÉGO? Kik a Ratkó-gyerekek? Hogyan élt a falusi ember? Ki volt a magyar mozisztár? Min nevettek az emberek? Honnan hová jutott el a Petőfi Kör? Milyen egy zenei diktatúra?
A Kérdések és válaszok sorozat e kötete közel százharminc kérdésben igyekszik feleleveníteni az 1949–1956 közötti éveket Magyarországon, amelyről mindenkinek a sötét sztálinizmus, a kíméletlen terror, a padlássöprés, a kitelepítés, a munkatáborok, a koncepciós perek, és a vezérkultusz jut eszébe. No meg a teljes szovjet nagyhatalmi kiszolgáltatottság. Ha pontosak akarunk lenni, akkor az 1949–1953-as kemény szűk öt esztendőt el kell választani az 1953–1954-es olvadás idejétől. Nagy Imre új szakasznak nevezett miniszterelnöksége idejére a széles körű amnesztia, a büntetőtáborok felszámolása, a parasztság kizsigerelésének megszüntetése és számukra nagyobb önállóság biztosítása, az életszínvonal szerény emelése, a személyi kultusz eltűnése volt a jellemző. A szellemi életben is érlelődtek változások. Nagy Imre távlati célja egy agrárcentrikus, jóléti szocializmus kialakítása volt. Előfutárát látjuk benne az 1960-as évek második felében bekövetkező reformoknak.
1955-ben azonban Rákosi szovjet segítséggel visszatért a hatalomba, de már csak vergődött, és képtelen volt teljhatalmú befolyását újra megszerezni.
1956. február 14–25-e között lezajlott a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa. Ennek zárt ülésén Nyikita Sz. Hruscsov elmondta leleplező beszédét Sztálinról. Idehaza ezt követően Rákosi végleg elvesztette a belpolitikai folyamatok feletti uralmát. Gerő Ernő vette át az irányítást, és tett kísérletet a rendszer megmentésére. A hatalom erkölcsi és politikai hitelét azonban képtelen volt visszaszerezni. Ellenkezőleg, mélyült a válság. Érlelődött a forradalom.
PODCAST
A 20. századi magyar történelem számtalan „forró” korszakával szemben a Rákosi-kor kevéssé áll emlékezetpolitikai viták kereszttüzében. Mindez nem a történelmi távolság miatt van így, hiszen a megelőző évtizedek, az 1944/1945 utáni átmeneti időszak vagy a Horthy-korszak megítélésében koránt sincs konszenzus. Az 1948/1949 és 1956 közötti periódusban ugyanakkor a késő sztálini szovjet rendszer erőszakos átültetése zajlott, és kevesen vitatják, hogy egy olyan diktatúra épült ki, amelyet a belső és külső ellenségkeresés, a gazdasági irracionalitás, a mindent átható propaganda, a hétköznapi mozgósítás és a nemzeti szuverenitás teljes feladása jellemzett. Ráadásul már a Kádár-korszakban elhatárolódtak a Rákosi-kortól mint a „személyi kultusz időszakától” – még ha ez ellentmondásos módon, azt egészében meg nem tagadva, alapvető intézményrendszerét megtartva történt.
Egyetért ezzel a korszak két ismert kutatója, Feitl István, a Politikatörténeti Intézet tudományos tanácsadója és Baráth Magdolna, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának nemzetközi szakmai tanácsadója is. A kötet szerzőpárosával kollégánk, Takács Róbert beszélgetett:
A beszélgetés többek között az alábbi kérdéseket érinti:
- Kialakulhatott-e kölcsönös bizalom a mesterének való megfelelési kényszerrel küszködő Rákosi Mátyás és Sztálin között?
- Létezett-e „szovjet blokk” Sztálin uralma idején?
- Miképp képzeljük el a totalitárius rezsimek gyakran ismételt jellemzőit a gyakorlatban az ellenséges elemek nyilvántartásától a szovjet tanácsadók bábáskodásáig?
- Miképp élték a hétköznapokat – a gyermektelenségi adótól a tanyarendezésen át a sofőrnők által vezetett vörös trolibuszokig?
- Ki és meddig hitt a szocializmus építésében, és kinek volt az érdeke a rendszer fennmaradása, ha egyszer a nagy éberségben mindenki ellenséggé válhatott?
- Milyen változást hozott 1953, és mennyiben volt a magyar fejlődés egyedülálló ekkor a szovjet blokkban – és elképzelhető lett volna-e egy desztalinizálódó Magyarország Rákosival?
VISSZHANG
Pintér Bence ajánlja a kötetet az Úgytudjuk!-on (2021. június 3.)
A kötet digitális kiadása a Petőfi Kulturális Ügynökség TÁM/00102/2022 számú támogatásával készült.