Leírás
A népi írók egyik legjelesebb tagja, Kovács Imre az 1989–1990-es rendszerváltás előtt itthon az elhallgatott történelmi szereplők közé tartozott, mint annyi más magyar emigráns. Csak halála után, az 1980-as években kezdtek megjelenni olyan kötetek, tanulmányok, amelyek érdemben foglalkoztak vele. A rendszerváltás után nem kevesebb, mint öt kötetben láttak napvilágot válogatások tanulmányai, esszéi, újságcikkei, visszaemlékezései közül, a szerkesztők tudományos igényű utószavaival (műveinek bibliográfiájában több mint 900 tétel sorakozik fel). Sajnálatos viszont, hogy könyvei közül csak kettő jelent meg a rendszerváltás időszakában, azóta egy sem. Örvendetes, hogy születésének jubileumán négy tudományos konferenciát is tartottak különböző rendező szervek Budapesten. Ez kifejezte, hogy az utókor számon tartja Kovács Imrét, támaszkodni kíván életművére, olyan személyiségnek tartja, akinek tevékenysége, magatartása, tartása példa értékű a mai nemzedék számára is.
A Politikatörténeti Intézet, a Kovács Imre Társaság, az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Osztálya 2013. március 7-én – Orosz István és Kovács András elnökletével – tudományos emlékülést tartott Kovács Imre születésének 100. évfordulója alkalmából. A sikeres tanácskozás előadóit felkértük, előadásuk szövegét jelentősen bővítsék ki és formálják tanulmánnyá, hogy kötetben is hasznosuljon mondanivalójuk. Ez megtörtént, köszönet illeti őket azért, hogy előadókból szerzőkké váltak, akik igyekeznek megfejteni Kovács Imre titkát.
Azt, hogy mik voltak az indítékai, mi hevítette amúgy is szenvedélyes lelkét, milyen célokat tűzött maga elé, milyen tevékenységi szférákat választott ezek megvalósítása érdekében, s miért gyakorolt nagy hatást az emberekre. A tanulmányok címei önmagukban is jelzik, hogy Kovács Imre egy célból kiindulva szerteágazó tevékenységet fejtett ki. Sok húron játszott, sokféle műfajban csillogtatta kiváló íráskészségét, elemzőkészségét, a közéletben villámgyors gondolkodását, éles és logikus vitastílusát. Volt szociográfus, szociológus, esszéista, publicista, újságíró, szerkesztő, szépíró, agrárközgazdász, antifasiszta ellenálló, politikus, pártvezető, politikai gondolkodó és elemző.
Tartalom
Szerkesztői előszó
Orosz István: Köszöntő
Kovács András: Kovács Imre, az ember
Tóth Pál Péter: Szociológus? Politikai gondolkodó? Politikus? – Homo Politicus
Birkás Anna: A fiatal Kovács Imre politikai szocializációja a társadalomkutató munkája felől nézve
Molnár M. Eszter: Kovács Imre a parasztság történetéről és problémáiról
Salamon Konrád: A parasztvédelemtől a nemzetvédelemig
Papp István: Kovács Imre szerepe a németellenes függetlenségi mozgalomban, 1941–1944
Sipos Levente: Kovács Imre demokráciafelfogása
Tóth István: A parasztpárti vezető (1939–1947)
Benkő Péter: Kovács Imre agrárpolitikai koncepciója
Ludányi András: Az örök emigráns helyzete a politikai emigrációban
Szabó A. Ferenc: Kovács Imre és az 1956-os forradalom
Noszkai Gábor: Kovács Imre, az újságíró
Erdész Ádám: A történelem tanúja – Kovács Imre visszaemlékezéseiről
Valuch Tibor: Egy demokrata magyar közíró a XX. században.
Vonások Kovács Imre portréjához
Fényképmelléklet
