Leírás
Amikor Mészáros István 2017 októberében angliai otthonában elhunyt, a budapesti Lukács Archívum és Könyvtár munkatársain kívül kevesen tudták, mennyire értékes levelezés maradt ránk, amit Mészáros tanárával, Lukács Györggyel, az ELTE professzorával folytatott 1952 és 1971 között. Úgy gondoljuk, érdemes a húsz esztendős levelezés néhány filozófiai kérdésfelvetését és azok tanulságait olvasóink elé tárni. Még akkor is érdemes, ha kísérletünk megközelítőleg sem léphet fel a teljesség igényével, s csupán adalékokkal járul hozzá az érintett problémák megoldásához. Lukács György és Mészáros István levelezése a „mester” és a „tanítvány” közötti húszéves együttműködés lenyomata. Feltárja, hogy a világszerte (el)ismert és olvasott magyar marxista filozófusok hogyan keresték az utat, együtt és külön-külön is, egy olyan filozófiai és etikai álláspont kimunkálásához, amely egyaránt túllép a polgári társadalmon – a kapitalizmus rendszerén – és a levelezésük idején még létezett államszocialista kísérleteken. Mind a közreadott levelek, mind a bevezető tanulmány történész, illetve jogfilozófus szerzői e „harmadik lehetőség”, tertium datur elvi, értelmezési lehetőségeit gazdagítják. Levelezésük feltárása az Eszmélet szerkesztőségének is kötelessége, hiszen Mészárost az Eszmélet alapítójának tekintjük – abban az értelemben, hogy 1956-ban ilyen címen többen az ő főszerkesztésével szándékoztak folyóiratot útjára indítani. Mint ismeretes, az „első” Eszmélet azután az emigrációban két számot élt meg.
