Leírás
Az első világháború után hazánkban sok tízezer család hiába várta haza az orosz fogságban esett férjet, fiút, apát… A magyar – és természetesen osztrák, szlovák és sok más nemzetiségű – hadifoglyok szétszóródtak a hatalmas országban, többék-kevésbé beilleszkedtek az ottani életbe, és sokszor még a hazatérés lehetőségéről sem értesültek. a húszas-harmincas években hazajövetelüket még bürokratikus nehézségek és politikai okok is akadályozták. A magyar hatóságok féltek, hogy a hazakívánkozókat “megfertőzték a bolseviki eszmék”, a szovjet hatóságok pedig sok esetben ragaszkodtak a munkaerejükhöz.
Így alakult ki a Szovjetunióban a magyar emigráció. Soraikat egészen a második világháború kitöréséig újabb csoportok bővítették: baloldali nézeteik vagy származásuk miatt üldözöttek menekültek oda, s mentek kiváló szakemberek, akiket a nagy építkezések,a jó fizetések vonzottak…
Petrák Katalin több évtizedes levéltári kutatások, a még élő volt hadifoglyokkal, emigránsokkal vagy utódaikkal folytatott helyszíni beszélgetések alapján írta meg átfogó igényű művét. Részletesen foglalkozik a Szovjetunió gazdasági, tudományos, kulturális életének legkülönbözőbb területein tevékenykedő alkotók teljesítményével és sikereivel, majd a sztálini személyi kultusznak áldozatul esett számos magyar tragédiájával is.
A könyv megrázó híradás egy letűnt világról, melynek életjelei még napjainkban is alig halkulnak el.
SAJTÓVISSZHANG
Figyelő, 2001/6. szám, 2001. február 7.
Bebrits Anna ismertetője a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének lapjában, 2001 január, 22.o.
Sipos Péter ismertetője. Múltunk, 2001/4. szám, 314-317.o.
Könyvismertető. Népszabadság, Kultúra rovat, 2000. szeptember 27.
