Max Weber és a 20. század társadalomtudományi gondolkodása

A „rövid 20. század” nagyjából az első világháborútól a hidegháború végéig, a kelet-európai rendszerváltásig, 1989-1990-ig tartott.

Max Weber 1920-ban halt meg, e korszak elején, mégis ő lett a század egyik legnagyobb hatású szociológusa. Munkája és szellemisége kisugárzott a szociológia tudományelméletére és módszertani kérdésekre, a civilizációk és a világvallások összehasonlító vizsgálatára, a gazdaságtörténetre és a szervezetszociológiára, a kapitalizmus vagy a modern urbanizáció keletkezéséről és jellegéről szóló kutatásokra, az uralom és a hatalom, az állam és a politikai pártok elméletére és még sok minden másra. S nemcsak a szűkebb szakmára, hanem ezen túl a társadalomtudomány egészére. Sőt, még a tudomány határain kívül is hatott: értelmiségiek, vezetők, közéleti szereplők és politikusok gondolkodását is befolyásolta és befolyásolja szerte a világon. Akik manapság például „legitimitásról”, „bürokráciáról” vagy „karizmatikus uralomról” beszélnek, azok többnyire Weber fogalmait használják, az általa adott jelentéseket fogadják el.
A kötet ezt a sokoldalú munkásságot veszi szemügyre, tárgyalja a Weber-recepció alakulását, Weber filozófiai, történettudományi, jogtudományi hagyatékát, és nem kerüli meg azt a kérdést sem, hogy melyek azok a pontok, amelyek ma a társadalom újfajta szemléletének következtében kikezdhetik a weberi örökséget.