Leírás
Eörsi László tanulmánya két részből áll:
Az első rész a kaposvári színház küzdelméről szól a kádári–aczéli kultúrpolitika idején. A Kádár-rendszer idején a kaposvári Csiky Gergely Színház bizonyult a legnagyobb hatású magyar színháznak fiatal rendezők (Zsámbéki Gábor, Babarczy László, Ascher Tamás és mások) tevékenységének következtében. A magas esztétikai színvonal mellett a kitüntetett figyelemnek tudható be az is, hogy jó néhány produkció a hetvenes évek közepétől feszegetni kezdte az aczéli tűrt kategória kereteit.
Az első komolyabb feszültség a társulat 1976-os vígszínházi vendégjátékán keletkezett, mivel az Állami áruház című operettet úgy játszották, hogy kifigurázták vele a rendszert.
Az 1981–82-es évadban két előadás is kivívta a kultúrkorifeusok haragját. Shakespeare III. Richárdja a kaposvári rendezésben erősen emlékeztetett a lengyelországi rendkívüli állapot bevezetésére, és komoly központi támadásokat váltott ki.
A legveszélyesebb (egyben a legsikeresebb) produkciónak ebben az időszakban a Peter Weiss Marat/Sade drámája bizonyult. A legprovokatívabb eleme a Corvin köz fotója volt, amely előtt a Kikiáltó utcakővel a kezében zokogott.
Az előadás ügye a PB elé került, Köpeczi Béla miniszter a nyilvánosság előtt bírálta meg keményen a darabot. Mi több, Kádár János is hallatta szavát, igaz, ő nem nyilvánosan.
Ám mindeközben a produkció átütő nemzetközi sikereket aratott, és a kaposvári lokálpatrióta pártvezetés kiállt a színház mellett. Végül nem tiltották be a darabot és a színház további működését sem lehetetlenítették el, bár a gyakori feljelentések következtében 1988–89-ig nem múlt el a politikai nyomás.
A második rész a kaposvári színház rendszerváltás utáni sorsáról szól: nyolc–kilenc évig tartó viszonylagos függetlenséget lassanként újból a politikai beavatkozás váltotta fel. Bár a hazai színházak közül a kaposvári továbbra is az egyik legjelentősebb maradt, az ezredfordulón helyben jelentősen csökkent a bázisa: a Fidesz–KDNP-s városvezetés sem kedvelte a még mindig aktuális üzeneteket közvetítő és egyben „polgárpukkasztó” produkciókat, amelyek nagyobb részét Mohácsi János rendezte.
A forradalom 50. évfordulóján bemutatott 56 06/őrült lélek vert hadak című előadást sokan – egyébként teljesen érthetetlenül – magyarságukban sértőnek találták, és egy szélsőjobboldali portál tovább gerjesztette az indulatokat. Ez kiváló ürügyként szolgált a központi vezetéstől erősen függő városvezetésnek arra, hogy felszámolják színház arculatát.
Döntő lépésre 2008 tavaszán került sor, az új igazgató, Schwajda György kinevezésével, s ezzel az addigi profil erőteljesen a kommersz színjátszás felé mozdult el. A mai kaposvári színház pedig végképp elvesztette azt az imázsát, amiért korábban „Kaposvár-jelenség”-nek nevezték.
E nagy múltú, Európa-szerte ismert műhely eljelentéktelenedésének a legfőbb kiváltó oka tehát a politikai beavatkozás volt.
SAJTÓVISSZHANG
Kaposvár bombázása (Balogh Gyula, Népszava, 2013. december 7.)
Hatalom a Csiky Gergely Színház színfalai mögött (Balassa Tamás, Sonline, 2013. június 3.)
Koltai Tamás: Abszurdisztán pregnáns botrányai (Galamus, 2013. június 15.)
Az együttlétben erő van (Levendel Júlia, Liget Műhely)
Bemutatták Eörsi László könyvét (Színház.hu, 2013. június 4.)
