Területfejlesztés Budapesten 1950 és 1985 között

„Tudom, hogy 30 év múlva szégyellni fogjuk, hogy szoba-konyhás lakásokat építettünk, de erre rá vagyunk szorulva, a szociális helyzet, az ország perspektívája nem engedheti meg, hogy nagyobb lakásokat építsünk.”
Marosán György (1957)

Hogyan nézzen ki az új Budapest? Kell-e radikális átalakítás, vagy a korábban kikövezett úton haladjon a város fejlesztése? Mi történjék az 1950-ben fővároshoz csatolt területekkel? Hogyan kezelhető a fővárosba áramló tízezrek miatt kialakuló súlyos helyzet? Milyen eszközökkel lehet enyhíteni a lakáshiányt? Milyen lakásépítési formákat támogasson az állam, a város és a különböző állami szervezetek, vállalatok? Miért súlyosbodik folyamatosan a lakáshiány az évente átadott több tízezer lakás ellenére? Milyen eszközei vannak a városfejlesztésnek a fokozatosan romló demográfiai helyzet kezelésére? Milyen legyen a feladatmegosztás a város és az agglomeráció között?

Csupán néhány, a felmerült kérdések közül, amelyek szerint diskurzusok zajlottak a fővárosi párt és tanácsi vezetésben a szocialista időszakon keresztül. A könyv ezeknek a vitáknak, a különböző álláspontokat képviselő csoportoknak a leírására és elemzésére törekszik a város fejlődése tükrében, illetve megpróbálja követni a csoportok közötti erőviszonyok folyamatos változását. A kívülről talán monolitnak tetsző hatalom mögött éles véleménykülönbségek, a politika és a szakmai álláspont folyamatos ütközései, illetve politikai csoportok pozícióharcai húzódnak meg. Az elemzés magva eddig még alig vagy egyáltalán nem feldolgozott levéltári anyagon alapszik.