Leírás
A kötet e-book formátumban is kapható itt.
A könyv az 1920-as numerus clausus törvény történetének részletesen dokumentált, meghatározó feldolgozása. A törvény az I. világháború utáni Európa első antiszemita törvénye volt. Visszatekintve, Magyarországon a numerus clausus mintegy előzménye és bevezetője volt annak a folyamatnak, amely az 1930-as években számos zsidóellenes intézkedéshez, végül 1944-ben a Holokauszthoz vezetett. Kovács M. Mária professzor nélkülözhetetlen alapművet ad mindazok kezébe, akik a Horthy-korszak története és a magyar zsidóság sorsa iránt érdeklődnek. (Randolph L. Braham)
Kovács M. Mária a Közép-európai Egyetem professzora. Korábban az ELTE, a University of Maryland és a University of Wisconsin-Madison tanára volt. A zsidótörvényekről írott könyve (Liberal Professions, Illiberal Politics) angolul 1994-ben jelent meg az Oxford University Press, 2001-ben pedig magyarul (Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus) a Helikon Kiadó kiadásában.
SAJTÓVISSZHANG
Könyv a numerus claususról (Róbert Péter, Új Élet, 2013. április 15.)
A numerus clausus története – Interjú a szerzővel (168 óra, Buják Attila, 2012. december 8.)
Magyarország úttörő volt a zsidótörvények meghozatalában (Múlt-kor, MTI, 2012. november 29.)
Számokba zárva (Népszava, Dési János, 2012. december 8.)
Így kezdték számolni a magyar zsidókat (Szegő Iván Miklós, Origo, 2012. november 28.)
Önként dalolva (Barotányi Zoltán, Magyar Narancs, 2012. november 19.)
Ajánló széljegyzetek Kovács M. Mária könyvéhez (Konrád György)
Antimeritokrácia. Értékes, alapos, gondolkodó és gondolatébresztő írás. Fegyelmezett, lappangóan ironikus szövege meggyőzött arról, hogy a numerus clausus volt az első magyar modernkori zsidótörvény. Megtestesült benne a tizenkilencedik századi emancipáló jogegyenlőség elvének föladása, helyébe a nacionalista fajvédelem került. A személyes teljesítmény kritériuma helyett a családi származás határozza meg az egyén sorsát, munkája helyett a szülők, nagyszülők, etc.
Engem azért rúgtak ki az egyetemről, mert az apám polgár volt. A húszas években azért nem iratkozhattam volna be az egyetemre, mert az apám zsidó volt. A jó tanulmányi eredmény nem számított, semmi, ami személyes, csak a kollektív-statisztikus. A kitűnő érettségi nem elég a felvételhez, ha zsidó vagy. Az elégséges is jó, ha nem vagy az.
A jó tanuló könyvtárba ment, a rossz tanuló zsidót vert. Nem a személy, hanem a sokaság tagja volt elvetendő, sőt gyűlöletes. A jól tanuló zsidó diák társai között, mint „görény a tyúkketrecben”, mondta az intézményesített antiszemitizmus és a zsidótörvények megalapozója, Prohászka Ottokár püspök. Kormánypolitikusoknak erről köntörfalazniuk kellett, ha pénzt reméltek a Népszövetség jóváhagyásával nyugati bankoktól.
Ahogy ma pénzért az Európai Uniót kell becsapni, és persze utálni is ugyanezért, mint kilencven éve a Népszövetséget. A nemzeti szuverenitás, a nagy hang és a nagy zsebek védelmében. Volt, tagadhatatlanul volt különbség konzervatív és radikális jobboldaliak között, Bethlen és Klebelsberg, illetőleg Teleki, Gömbös és Hóman között, de mindet Horthy nevezte ki, mind az ő embere volt, és mind helyeselték a numerus clausust, ha távol maradtak is a parlament üléstermétől, amikor megszavazták. Eötvös József és Deák Ferenc szellemét mind bezárták a pincébe.
Újításuk végállomása a második világháborús tömeggyilkosság volt. Volt, aki kiszállt e logikai útvonal valamelyik korábbi állomásán, de nem űzhette el magától a gondolatot, hogy egyik lépésből következik a másik. Az ő álmuk nem Auschwitz volt, hanem valami ízlésük szerinti normalizáció, nem a borzalom, hanem az ő nemzeti rendjük. De az ő rendjük hozta meg a zsidótörvényeket, és az ő adminisztrációjuk hajtotta végre a vidéki zsidók deportálását és a budapesti zsidók gettósítását. Lehet, hogy már gyerekfejjel megértettem valamit, amit ezek a nagy emberek holtukig nem értettek meg. Kár volt Eötvös és Deák szellemét bezárni a pincébe.
Hegymagas, 2012. augusztus 29.
Konrád György
