Visszatérés Reimsbe (Didier Eribon)

Megjelenés: 2024

Oldalszám:

Leírás

Fordította Fáber Ágoston 

Megjelenés: 2024. szeptember

„Amikor ebben az évben december 31-én nem sokkal éjfél után felhívtam anyámat, hogy boldog új évet kívánjak neki, csak ennyit mondott: »A klinikáról telefonáltak. Apád egy órával ezelőtt meghalt.« Nem szerettem az apámat. Sosem szerettem. Tudtam, hogy hónapjai, majd a napjai meg vannak számlálva, és semmit sem tettem azért, hogy még utoljára láthassam. Egyébként is, mi értelme lett volna?”

„Visszatérve Reimsbe kénytelen voltam szembesülni ezzel a makacs és szőnyeg alá söpört kérdéssel (legalábbis nagyrészt szőnyeg alá söpörtem nemcsak az írásaimban, hanem a saját életemben is): vajon az, hogy elméleti megközelítésem kiindulópontjául azt a látszólag magától értetődő gondolatot választottam, miszerint minden családi kötelékem elvágása a homoszexualitásommal, apám és annak a közegnek az erős homofóbiájával magyarázható, amelyben felnőttem, nem biztosított-e számomra – és ez szintén annyira igaz, amennyire csak igaz lehet – nemes és kétségbevonhatatlan indokokat arra, hogy figyelmen kívül hagyjam, hogy itt legalább annyira a származási közegemmel való osztályszakításról is szó volt?”

Apja halála után Eribon visszatér Reimsbe, a szülővárosába, hogy újra felfedezze azt a környéket és környezetet, amellyel harminc évvel korábban szakított. Elhatározza, hogy elmerül a múltjában, és felkutatja családi történetét. Felidézi gyermekkorának munkásvilágát és elbeszéli a társadalmi ranglétrán való felemelkedését. E bensőséges és mélyen megindító történet minden egyes szakaszát áthatja az osztályról, az iskolarendszerről, az identitásról, a szexualitásról, a politikáról, a szavazásról és a demokráciáról szóló elmélkedés. Remek könyv: regény, amely a  szociológiáról és a kritikai elméletről is szól.

 

 

Érdekelhetnek még…