A paraszti társadalom felbomlásának kezdetei, 1945–1956

A kötet két – egymással összefüggő – szempontból vizsgálja a magyar agrártörténetet 1945 és 1956 között: ezek az állami beavatkozás, állami irányítás és a hagyományos paraszti társadalom bomlása. Rávilágít arra, hogy azok a jogi, gazdasági, politikai intézkedések, amelyek a parasztság gúzsbakötését és kényszerhelyzetbe hozását eredményezték, nem 1948-ban kezdődtek: előzményeik – kevésbé súlyos formában – 1945-től léteztek. Pontos képet rajzol a mezőgazdasági termelés és értékesítés állami irányításának különböző eszközeiről, módszereiről és azok változásairól a Rákosi-éra alatt. Ez a skála pedig széles volt. a termelési kényszernél, a különböző növények termelési szerkezetének, a vetés időhatárainak megszabásánál, sőt a növényápolási és betakarítási előírásoknál kezdődött, az adózási és beszolgáltatási préssel folytatódott és az értékesítés szűk korlátok közé szorításával és az agrárolló folytonos tágításával végződött. A gazdasági ellehetetlenítés, az állami irányítás mindenhatósága a „proletárdiktatúra” politikai, adminisztratív intézkedéseivel – szigorú büntetőpolitikával, a kolhoz típusú kényszerszövetkezetek erőszakos szervezésével, a gazdagparasztság, „a kulákság” tönkretételével, üldözésével – párosult. S mindezek bemutatása közben kibontakozik az olvasó szeme előtt a parasztság strukturális megroppanása. A lelki törés után veszélyesen meggyengült a parasztság és a föld közötti kötelék, tömeges lett az elvándorlás, a menekülés a földtől.