Nők a magyar tudományban

A női tudósok által a legkülönbözőbb tudományágakban elért eredmények nem mindig kerültek be a tudománytörténetbe – mintha a nők ilyen irányú kimagasló teljesítményeiről sok esetben megfeledkeztek volna. Még szavunk sincs rájuk: nőtudós, női tudós, tudósnő, tudós asszony – valljuk be, mindegyik idegenül hangzik, mintha az újkori nyelvújítás alkotta volna meg. Valójában nem a nyelvünket, hanem a szemléletünket kellene megújítanunk, hogy végre a női tudós ne „tudós nő” legyen.

A Balogh Margit és Palasik Mária által szerkesztett Nők a magyar tudományban című kötet „legfőbb célja, hogy a nagyközönség elé tárja a Magyarországon alkotó és magyar származású női tudósok életútját és tudományos munkásságát életútjuk bemutatásával, hozzájárulva ezáltal a női kutatók társadalmi (el)ismertségének növeléséhez” (részlet a Bevezetőből). Ahogy Németh Tamás az MTA főtitkára előszavában hangsúlyozza, hogy a szerzők „példaként állítják olvasóik elé azokat a női tudósokat, akik a legmagasabb szinten feleltek meg a tudományos kutatás követelményrendszerének, karrierjük, szakmai sikereik biztatást adhatnak a most kezdő, vagy később tudományos tevékenységet végző nők további generációinak. A kötetben található életutak igazolják, hogy kiváló kutatónőink vannak, és hogy jelentős és pozitív elmozdulások történtek a tudományos kutatásban tevékenykedő nők megítélésében, ugyanakkor nyilvánvalóvá teszik azt is, hogy maradt még a lépéshátrányból”.