A „fényes szelek” fényében és árnyékában

Kardos László politikus, néprajzkutató, szociológus. 1942-től a Györffy István Kollégium igazgatója, ekkor lesz a KMP tagja, 1943/44-ben egy büntetőszázadban szolgál. 1944-ben októberétől – szökése után – a Magyar Diákok Szabadságfrontja vezetőjeként részt vesz a németek elleni fegyveres ellenállásban. 1945-től földosztó kormánybiztos, 1946-tól a népi kollégiumi mozgalom kezdeményezője és vezetője, majd a NÉKOSZ főtitkára s kollégiumok feloszlatásáig. 1948-ban Kossuth-díjas. 1951-től a Néprajzi Múzeum kutatója 1956-ban kezdeményezte a népi kollégiumi mozgalom újjászervezését, részt vett a Petőfi-kör munkájában. 1957-ben közreműködött Nagy Imre írásainak külföldre juttatásában, ezért letartóztatása után 1958-ban életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult a börtönből. Haláláig a Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársaként dolgozott. 1990-ben rehabilitálták.

E kalandos és „eseménygazdag” életutat mutatja be Pogány Mária kismonográfiája, sok személyes dokumentummal és „láttató” képekkel gazdagítva ismereteinket egy nehéz korszak jelentős személyiségéről.

Recenziók:

168 óra online, 2005. szeptember 27.

Múltunk, 2007/1.szám