A jövő Budapestje 1930–1960

A könyv városfejlesztési koncepciókon és rendezési terveken keresztül mutatja be, hogyan gondolkodtak a vizsgált korszak tervezői Budapestről.

Hogyan próbáltak terveikkel alkalmazkodni az éles történelmi fordulatok következményeihez, a politikai környezet és a szellemi légkör gyakori radikális változásaihoz? Mennyiben vették át és alkalmazták a várostervezés nemzetközi irányzatait, hogyan egyeztették össze azokat Budapest sajátos igényeivel, a várospolitikai erőviszonyokkal, a mindenkori hatalom elvárásaival? Milyen elképzeléseket dolgoztak ki a városszerkezet átalakítására, a háborús károk enyhítésére, a mindvégig égető lakáskérdés megoldására, a motorizáció következményeinek kezelésére, a metróhálózat kiépítésére? Hogyan próbálták elérni a különböző építészcsoportok, hogy az ő terveik és vízióik szabják meg a város átalakulását és milyen reális esélyeik voltak erre?

Az egykori tervek születésének és sorsának vizsgálata nem pusztán történeti érdekességű, de hozzájárulhat Budapestről alkotott mai képünk újragondolásához is, miközben módot ad arra, hogy ki-ki átgondolja saját épített környezete sorsának alakulását egy mozgalmas nemzedéknyi időszakban. A kötet így egyszerre tarthat számot a szakemberek – várostervezők, szociológusok, történészek – és a Budapesttel a mindennapokban együtt élők figyelmére.

SAJTÓVISSZHANG

Könyvismertető (METSZET, 2012. május)

Könyvismertető (ALAPRAJZ, 2012. január)

Király Dávid: Szinte mindent le akartak bontani Belső-Erzsébetvárosban (HVG.hu, 2011. október 2.)

„Harminc év Budapest-víziói” – beszámoló a könyvbemutatóról (Építészfórum, 2011. szeptember 29.)

Recenzió Beleznay Éva tollából (Építészfórum, 2011. szeptember 29.)

„Mindenki elől eldugták a Budapest jövőjét meghatározó tervet” (Magyar Nemzet Online, 2011. szeptember 28.)

A kötetet 2011. szeptember 27-én mutatta be Beleznay Éva urbanista (Budapest volt főépítésze) és Feitl István történész (Politikatörténeti Intézet).