Leírás
VISSZHANG
Mit tenne az állam a vitrinbe, ha a szegénységről csinálna múzeumot? (Kolozsi Ádám cikke a 444-en, 2025. szeptember 21.)
A munkára kényszerítés elválaszthatatlan része a társadalom, de a művészet történetének is (Bálint Orsolya interjúja a szerzővel, Népszava Online, 2025. augusztus 19.)
KÖNYVBEMUTATÓK
2025. szeptember 3., 18.00, Szabadkikötő, PÉCS
A FELVÉTEL ITT VISSZANÉZHETŐ
❓Hogy lehetett a munkásosztályról szóló múzeum akár felszabadító, akár elnyomó intézmény is?
❓Mi volt a gond az 1920-as évek Vörös Bécsének a munkásosztály felett atyáskodó hozzáállásával, és mi a korabeli budapesti múzeumnak az egészséges munkástestet dicsőítő felfogásával és reprezentációjával?
2025. június 4., szerda, 18.00, Gólya
🎤 K. Horváth Zsolt, társadalomtörténész, (METU Művészet- és designelméleti Intézet)
🎤 Nagy Kristóf, szociológus (Helyzet Műhely, KEMKI)
🎤 Pinkasz András, szakszervezeti szervező, közgazdász (Helyzet Műhely, Magyar Szakszervezeti Szövetség)
FÜLSZÖVEG
A 19. század végére a múzeumok már rég nem csupán a kiváltságos gyűjtők magángyűjteményeit mutatták be, hanem a nagyközönség számára a közösségi oktatás színtereivé is váltak. A századfordulón megjelenő társadalmi és népegészségügyi múzeumok célja sem az volt, hogy a múzeumok a paloták rejtett kincseit láthatóvá téve a nyilvánosság új helyszíneivé váljanak, hanem olyan tudást akartak megmutatni, amely a jelenhez kötődött. Mindez magával hozta a munkás testének, életkörülményeinek és problémáinak a bemutatását is; a múzeumok által reprezentált egységet kiterjesztették az alsóbb osztályokra, amelyeknek a múzeum korábbi reprezentációs gyakorlatában láthatatlannak kellett volna lenniük: a városi munkásság szegénysége, rossz egészségügyi állapota vagy beteg teste semmilyen addigi múzeumi kategóriához nem illeszkedett. Azonban ez nem pusztán befogadó gesztus volt, hanem összefüggött a munkásmozgalmak erősödésével és a pacifikálásukra tett intézményes lépésekkel is. A munkásosztály így nemcsak látogatóként, hanem kiállított „objektumként” is megjelent a múzeumi terekben, ami egyszerre szolgálta a társadalmi kontroll és a társadalmi kérdés kezelésének céljait.
A szerző az egészség- és nevelésügyi múzeumok kultúrtörténetét vizsgálja, különös tekintettel a budapesti Társadalmi Múzeumra. A kiállítások reprezentációs politikáján keresztül tárul fel, miként jelent meg a test, a betegség, a higiénia – és a biopolitika a századforduló múzeumi tereiben. Egy olyan intézmény története rajzolódik ki a kötetből, amelyben az emberi faj biológiai jegyei a hatalomgyakorlás stratégiájának eszközeként értelmeződtek, és amely a népesség kollektív testére vonatkozó gondoskodás irányelveit mutatta be – és mára szinte nyomtalanul megsemmisült.
A Helyzet Műhely Könyvek negyedik kötete.
A SZERZŐRŐL
Őze Eszter művészettörténész, kurátor, doktori disszertációját az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Filozófiatudományi Doktori Iskolájában védte meg 2022-ben. Kutatási területe a 20. század eleji művészetelmélet és muzeológia. Az elmúlt években elsődlegesen a gondoskodás történetével, a két világháború közötti időszak munkáskultúrájával és a korszak egészségügyi és társadalmi múzeumaival foglalkozott. A Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusa és a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet avantgárd kutatásában résztvevő tudományos munkatársa.
Néhány magyar nyelven megjelent írása:
Tömegszórakoztatás és a múzeumok kialakulása Budapesten. In: Barna Emília – Patakfalvi-Czirják Ágnes (szerk.): Populáris kultúra és politika. (2024) Budapest: Typotex Kiadó, 57–72.
Hegemónia, munkáskultúra, paternalizmus. A társadalmi kérdés múzeumi reprezentációja Budapesten és Bécsben a 20. század elején. (2022) Fordulat, 30, 87–121.
Várószoba: Női gyógyítók és páciensek az orvoslás perifériáján. (2021) Budapest: Friedrich Ebert Stiftung. Társzerzők és szerkesztők: Gadó Flóra, Lázár Eszter, Nagy Edina.
Tettek ideje: egy közösségi kiállítás születése. In: Frazon Zsófia (szerk.) Nyitott múzeum. Részvétel, együttműködés, társadalmi múzeum. (2018) Budapest: Néprajzi Múzeum. 278–300.
Társszerzők: Csatlós Judit, Csengei Andrea, Horváth Kitti, Thury Lili.
A HELYZET MŰHELYRŐL ÉS A SOROZATRÓL:
A Helyzet Műhelyt 2011-ben alapították fiatal társadalomkutatók, hogy az aktuális magyar helyzetet baloldali kritikai szempontok bevonásával elemezzék, az egyetemek és kutatóintézetek individualista versenyszemléletével szemben egymást segítve, közösségben dolgozva. A Helyzet Műhely tagjai szakítottak azokkal az uralkodó nézetekkel, amelyek a kelet-európai társadalmakat a nyugati modell tökéletlen mintakövetőinek látják, vagy Magyarországot rendhagyó esetnek, kivételes nemzeti (külön)útnak tekintik. Ehelyett olyan globális történeti elemzési keretet kezdtek kidolgozni, amely a magyar rendszerváltást és a 2010 utáni rezsimet a kapitalista viszonyok részének tekinti. A Helyzet Műhely tagjainak közös elemzései eddig a Fordulat folyóirat 21. és 26. lapszámaiban jelentek meg 1989, illetve 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon címmel. A Helyzet Műhely Könyvek a Helyzet Műhely körüli szakmai munka eredményeit publikáló sorozat – ennek egyik kötetét tartja kezében az olvasó. Ajánljuk e könyvet és a sorozat minden darabját mindenkinek, aki arról gondolkodik, mi a helyzet ma a világban és Magyarországon.
