A nagy átalakulás

„…hogy a századok mértékével mérjem a jelent.” (Polányi levele Károlyi Mihályhoz, 1946. április 15.)

VISSZHANG

Élesen bírálta a piacot, s ezért szinte kiírták a történelemből, most újra kiadták magyarul a főművét – Éber Márk Áron recenziója a Mércén (2026. február 26.)

POLÁNYI 140

A Politikatörténeti Alapítvány Társadalomelméleti Műhelye, a Polányi Károly Globális Társadalmi Tanulmányok Kutatóközpontja és a Napvilág Kiadó közös konferenciája, 2026. április 1., CEU – Polányi 140 / 1. rész / Miért ne bízzunk mindent a piacokra? / Andor László, Éber Márk, Csunderlik Péter

FÜLSZÖVEG

A 140 éve született Polányi Károly e művében dolgozta ki a gazdasági és társadalmi rendszerek történeti és társadalomelméleti vizsgálatára szolgáló, világszerte használt fogalomrendszerét. A kötet központi témái a piacgazdaság kialakulásának nyomon követése, illetve a piacgazdaság kritikája. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy a piac és a cseréből szerzett nyereség intézménye egészen a XIX. századig nem volt főszereplője a gazdaságnak. A társadalom ellenőrzést gyakorolt a gazdaság felett, utóbbi nem uralkodhatott el az előbbin.

A nagy átalakulás a XIX. század első felében következett be, amikor a piacgazdaság kialakulásával a javak termelésének és elosztásának rendjét egyre inkább a piac önszabályozó mechanizmusaira bízták. Ehhez azonban mind a természetnek, mind pedig az embernek (fiktív) árucikké kellett válnia, ami katasztrofális következményekkel járt mindkettőre nézve.

Polányi még nemigen sejthette, hogy az általa már-már temetett piacgazdaság a második világháború után új erőre kap, és napjainkban még inkább virágozni fog, mint az első világháborút megelőző évtizedekben. A piac uralmának szörnyű ökológiai és társadalmi következményeit ma is a bőrünkön érezzük; ez teszi Polányi Károly könyvét napjainkban is kínosan aktuálissá.

Polányi Károly (Bécs, 1886–Ontario, Kanada, 1964) gazdaságtörténész, szociálfilozófus, társadalompolitikus. A huszadik század legismertebb magyar társadalomtudósainak egyike. 1908-ban a Galilei Kör első elnöke volt. 1919-ben Bécsbe emigrált. Kutatott és tanított Oxfordban, majd a New York-i Columbia Egyetemen. A II. világháború után Kanadában telepedett le. 

Harmadik, javított kiadás.

Fordította Pap Mária.