Leírás

A második világháború befejezését követő egy-két évben olyan változások mentek végbe Magyarországon, amelyek beteljesíteni látszottak az emberek szabadságvágyát. A Horthy-rendszer alávetettjei és értelmiségi kritikusai igazságos és szociálisan érzékeny társadalom megteremthetőségében bíztak.

A könyv vizsgálja a front elvonulása után közigazgatás nélkül maradt települések lakóinak önigazgató próbálkozásait, s a közmagatartás bonyolult összefüggéseit az emlékezőket megosztó „Dévaványai Köztársaság” példájával szemlélteti. Részletekbe menően bemutatja a szellemi elit legkiválóbbjainak demokráciaelképzeléseit, és különösen nagy figyelmet szentel a ma is eltérően megítélt Szekfű Gyula korabeli szellemi teljesítményének és azoknak a pódiumokon és a lapok hasábjain folyó eszmecseréknek, amelyekben a különböző pártállású és világfelfogású értelmiségiek keresték a Magyarországra és a nagyvilágra egyaránt nyitott új társadalmi-politikai rendszer megvalósításának lehetőségét.