Leírás
Az Esztétikai kultúra 1913-ban jelent meg Lukács esszéinek második, válogatott gyűjteményeként, és olyan esszéket tartalmaz, melyek részben a kritikus Lukácsot, részben már a művészetfilozófust állítják előtérbe.
A fiatal Lukács esszéi mindig is a filozófus útkeresésének dokumentumai, összetartó erőt az esszékötetnek épp a szerző állandóan megújuló kísérletei kölcsönöznek. Az a tény, hogy Lukács a képzőművészettel éppúgy foglalkozik, mint például Thomas Mann regényével, arra utal, hogy a szerző szenvedélyesen keresi azt a középpontot, amelyből művészetfilozófiai kísérletei meghatározott univerzummá formálhatók.
Az 1910-es években Lukács az egymással olykor élesen ellentétes kritikai és filozófiai attitűdöket egyszerre vagy éppen egymás után próbálja ki, s bár ebből homogén elméleti rendszer nem születhetett, tanulmányai reprezentatív módon tükrözik a századelő szinte valamennyi művészetfilozófiai kísérletét.
