Leírás
TARTALOM
Világállapot és antikapitalista baloldal – Körkérdés
– Éber Márk Áron: Küzdelem a hegemóniáért. A neoliberalizmus válsága és az amerikai hegemónia hanyatlása 2008 után
– Csányi Gergely: Világállapot és antikapitalista baloldal. A baloldal két (rövid) 20. századi története
– Ránki Péter: Válasz az Eszmélet kérdéseire
– Szigeti Péter: Hol a baloldal mostanában?
– Krausz Tamás: Megjegyzések a nyugati baloldal politikai tévútjairól
– Csányi Gergely: Világállapot és antikapitalista baloldal. A baloldal két (rövid) 20. századi története
– Ránki Péter: Válasz az Eszmélet kérdéseire
– Szigeti Péter: Hol a baloldal mostanában?
– Krausz Tamás: Megjegyzések a nyugati baloldal politikai tévútjairól
Asszociációk
– Chris Cutrone: Az Amerikai Forradalom és a baloldal
A tanulmány szerint az Amerikai Forradalom nem ért véget, hanem egy máig élő, alapvetően baloldali történelmi folyamat, ezért a baloldalnak nem elutasítania, hanem befejeznie kellene azt. A szerző bírálja a mai baloldalt, mert szerinte identitáspolitikai és neoliberális keretek között mozog, miközben elvesztette kapcsolatát a forradalmi hagyománnyal. Cutrone szerint az Egyesült Államok politikai válságai az Amerikai Forradalom befejezetlenségéből fakadnak
A tanulmány szerint az Amerikai Forradalom nem ért véget, hanem egy máig élő, alapvetően baloldali történelmi folyamat, ezért a baloldalnak nem elutasítania, hanem befejeznie kellene azt. A szerző bírálja a mai baloldalt, mert szerinte identitáspolitikai és neoliberális keretek között mozog, miközben elvesztette kapcsolatát a forradalmi hagyománnyal. Cutrone szerint az Egyesült Államok politikai válságai az Amerikai Forradalom befejezetlenségéből fakadnak
Analízis
– Szalai Erzsébet: Szenvedélyek, identitások – és struktúrák
Szalai könyvrészlete egy rövid elméleti bevezető után először felvázolja a globális neoliberális fordulattól datálható újkapitalizmus strukturális jellemzőit, majd megmutatja, hogy mindez hogyan strukturálta át a személyiség belső szerkezetét és az azokkal összefüggésben lévő identitásokat. Külön vizsgálja, hogy milyen ellentendenciák születtek, és azt is szemügyre veszi, hogy mindezek hogyan hatottak vissza az „objektív” társadalmi viszonyokra. Az elemzés végső kérdése pedig az, hogy van-e kiút a struktúrák és a kialakuló személyiségek ilyetén összefüggésrendszeréből
– Eleonora Roldán Mendívil – Bafta Sarbo: Interszekcionalitás, identitás és marxizmus
A tanulmány leírja, hogy az interszekcionalitás elméletének diadalmenete néhány éve már a német nem- és rasszizmuskutatás nagy részét is áthatja. De ez a megközelítés a feminizmusról és az antirasszizmusról szóló politikai oktatómunkában is nagy népszerűségnek örvend. Az interszekcionalitás lényege, hogy felhívja a figyelmet a különböző elnyomási formák egymásra hatására, egymásra épülésére. Különösen a diszkriminációellenes munkában, illetve a diverzitáskompetencia keretében ma már nélkülözhetetlen alapot jelent. A tanulmány elmélete gyakorlati megfontolásokat is implikál
– Marius Bickhardt: A demográfiakritika kritikája. Népességelmélet Marx és Malthus alapján
A malthusiánus pesszimizmus és a techno-optimista haladásba vetett hit közötti tartós polarizációból kiindulva a népesedéselmélet ideológiai konfliktusvonalait elemzi a szerző. Miközben a bolygó teherbírásának határaira vonatkozó ökológiai figyelmeztetések szemben állnak a növekvő népesség innovációs erejébe vetett liberális bizalommal, addig a feminista kritika a népesedéspolitikai intézkedések szociális kérdéseit helyezi középpontba. Ebben a perspektívában gyakran megválaszolatlan marad a népességnövekedés strukturális okainak kérdése. Ezért a marxista Malthus-kritika kritikai újragondolását szorgalmazza, amely a demográfiai dinamikát a történelmileg specifikus termelési és reprodukciós viszonyok kifejeződéseként értelmezi
Szalai könyvrészlete egy rövid elméleti bevezető után először felvázolja a globális neoliberális fordulattól datálható újkapitalizmus strukturális jellemzőit, majd megmutatja, hogy mindez hogyan strukturálta át a személyiség belső szerkezetét és az azokkal összefüggésben lévő identitásokat. Külön vizsgálja, hogy milyen ellentendenciák születtek, és azt is szemügyre veszi, hogy mindezek hogyan hatottak vissza az „objektív” társadalmi viszonyokra. Az elemzés végső kérdése pedig az, hogy van-e kiút a struktúrák és a kialakuló személyiségek ilyetén összefüggésrendszeréből
– Eleonora Roldán Mendívil – Bafta Sarbo: Interszekcionalitás, identitás és marxizmus
A tanulmány leírja, hogy az interszekcionalitás elméletének diadalmenete néhány éve már a német nem- és rasszizmuskutatás nagy részét is áthatja. De ez a megközelítés a feminizmusról és az antirasszizmusról szóló politikai oktatómunkában is nagy népszerűségnek örvend. Az interszekcionalitás lényege, hogy felhívja a figyelmet a különböző elnyomási formák egymásra hatására, egymásra épülésére. Különösen a diszkriminációellenes munkában, illetve a diverzitáskompetencia keretében ma már nélkülözhetetlen alapot jelent. A tanulmány elmélete gyakorlati megfontolásokat is implikál
– Marius Bickhardt: A demográfiakritika kritikája. Népességelmélet Marx és Malthus alapján
A malthusiánus pesszimizmus és a techno-optimista haladásba vetett hit közötti tartós polarizációból kiindulva a népesedéselmélet ideológiai konfliktusvonalait elemzi a szerző. Miközben a bolygó teherbírásának határaira vonatkozó ökológiai figyelmeztetések szemben állnak a növekvő népesség innovációs erejébe vetett liberális bizalommal, addig a feminista kritika a népesedéspolitikai intézkedések szociális kérdéseit helyezi középpontba. Ebben a perspektívában gyakran megválaszolatlan marad a népességnövekedés strukturális okainak kérdése. Ezért a marxista Malthus-kritika kritikai újragondolását szorgalmazza, amely a demográfiai dinamikát a történelmileg specifikus termelési és reprodukciós viszonyok kifejeződéseként értelmezi
Változatok egy témára
– Osvaldo Coggiola: I. Ferenc pápaságáról
– Roland Barthes: Pierre abbé ikonográfiája
– Roland Barthes: Pierre abbé ikonográfiája
Történelem
– Andrzej Nowak-Klucznik: A lengyelek oroszellenessége. Kísérlet egy jelenség értelmezésére
A ruszofóbia az orosz emberekkel, az orosz kultúrával és az orosz állammal szembeni, előítéleteken és sztereotípiákon alapuló ellenszenvet, de akár ellenségességet is kifejez. A „fóbia” utótag a társadalmi zavar világába tartozó érzésre is utal azzal, hogy az általa előidézett érzelmi állapot, mint minden fóbia, nem a valóság értelmen alapuló visszatükröződésén, hanem – lenéző felsőbbrendűséggel vagy egyszerűen csupán félelemmel – kritika nélküli, kulturális formát öltött érzékelésen és értékelésen alapul, mindennel kapcsolatban, ami orosz.
A ruszofóbia az orosz emberekkel, az orosz kultúrával és az orosz állammal szembeni, előítéleteken és sztereotípiákon alapuló ellenszenvet, de akár ellenségességet is kifejez. A „fóbia” utótag a társadalmi zavar világába tartozó érzésre is utal azzal, hogy az általa előidézett érzelmi állapot, mint minden fóbia, nem a valóság értelmen alapuló visszatükröződésén, hanem – lenéző felsőbbrendűséggel vagy egyszerűen csupán félelemmel – kritika nélküli, kulturális formát öltött érzékelésen és értékelésen alapul, mindennel kapcsolatban, ami orosz.
Másképp – Más kép
– Tütő László: Demokrácia-dilemmák
A közvetett, képviseleti és a közvetlen, részvételi (benne a konszenzusos) demokrácia közötti alternatívát abból a szempontból veti össze az írás, hogy milyen mozgásteret engednek a személyes önrendelkezésen alapuló társadalmi önszervezésnek, önszabályozásnak. Történelmi és módszertani háttérként érinti az elméleti igazságok és a gyakorlati realitások viszonyát
A közvetett, képviseleti és a közvetlen, részvételi (benne a konszenzusos) demokrácia közötti alternatívát abból a szempontból veti össze az írás, hogy milyen mozgásteret engednek a személyes önrendelkezésen alapuló társadalmi önszervezésnek, önszabályozásnak. Történelmi és módszertani háttérként érinti az elméleti igazságok és a gyakorlati realitások viszonyát
Dokumentum
– Hal Draper: Amit Marx tett
A klasszikus marxizmus egyik sarkalatos tételét mutatja meg Draper hatvan évvel ezelőtti szövege. Ez a felülről érkező elitista megváltás utópizmusa helyére állította a munkásosztály önfelszabadításának lehetőségét és jelentőségét. A többség demokráciája pedig nemcsak azért szükséges, ,,hogy megváltoztassátok a fennálló viszonyokat, hanem azért is, hogy megváltoztassátok magatokat, alkalmassá téve a politikai uralomra”. Az alulról jövő önszerveződés felelőssége pedig aktuális mondandó – mutatis mutandis – a mai munkatársadalom számára.
A klasszikus marxizmus egyik sarkalatos tételét mutatja meg Draper hatvan évvel ezelőtti szövege. Ez a felülről érkező elitista megváltás utópizmusa helyére állította a munkásosztály önfelszabadításának lehetőségét és jelentőségét. A többség demokráciája pedig nemcsak azért szükséges, ,,hogy megváltoztassátok a fennálló viszonyokat, hanem azért is, hogy megváltoztassátok magatokat, alkalmassá téve a politikai uralomra”. Az alulról jövő önszerveződés felelőssége pedig aktuális mondandó – mutatis mutandis – a mai munkatársadalom számára.
Periszkóp
– Pankovits József: Olasz politikai gyöngyszemek
Nemcsak az ország, politikatörténete is színes és kételyekkel teli. Tudjuk az Aldo Moro gyilkosság stratégiai funkcióját, de nem ismerjük valódi felbújtóit. Gyöngyszemekről olvashatunk az olasz politikában, így Nyugat-Európa legnagyobb kommunista pártjáról, az egykori OKP-ról. A közelmúlt feltáratlan olaszországi történetei közben a társ, elvtárs etimológiájára is fény derül, olasz, magyar, orosz relacióban, bemutatva, hogy ami evidenciaként él, nem is mindig annyira az. Olvasónk kitalálhatja, kiről mondotta Mario Rigoni prózairó: ,,nem tartja a remény emberének, mert megszemélyesíti a kapitalista gazdasági viszonyok önös élősdi, értelmetlen nagy vagyont szerző, adóelkerüléssel trükköző vállalkozóját.”
Nemcsak az ország, politikatörténete is színes és kételyekkel teli. Tudjuk az Aldo Moro gyilkosság stratégiai funkcióját, de nem ismerjük valódi felbújtóit. Gyöngyszemekről olvashatunk az olasz politikában, így Nyugat-Európa legnagyobb kommunista pártjáról, az egykori OKP-ról. A közelmúlt feltáratlan olaszországi történetei közben a társ, elvtárs etimológiájára is fény derül, olasz, magyar, orosz relacióban, bemutatva, hogy ami evidenciaként él, nem is mindig annyira az. Olvasónk kitalálhatja, kiről mondotta Mario Rigoni prózairó: ,,nem tartja a remény emberének, mert megszemélyesíti a kapitalista gazdasági viszonyok önös élősdi, értelmetlen nagy vagyont szerző, adóelkerüléssel trükköző vállalkozóját.”
