A rossz emlékezete, a jó kísértése

Ami a legrosszabb volt: egy új politikai rendszer, a totalitarizmus, amelynek két változata, a kommunizmus és a nácizmus több millió ember halálát és további milliók megkínzását, deportálását és megalázását okozta; miközben e rendszerek fő képviselői sokszor hangoztatták, hogy jót és nem rosszat igyekeznek cselekedni. Szerencsénkre a demokrácia legyőzte őket; ám ő maga sincs védve a jó kísértése ellen, ami elvezetheti oda, hogy otthon gyakorolja a „morálisan helyeset”, külföldön pedig ledobja atom- vagy „humanitárius” bombáit.

Ami a legjobb volt: néhány drámai sorsú, könyörtelen tisztánlátású ember, fénylő ösvények egy sötét században, akik mindennek ellenére továbbra is hittek abban, hogy az ember megérdemli, hogy az ember célja maradjon; segítenek bennünket abban, hogy ne essünk kétségbe. Vaszilij Groszman és Margarete Buber-Neumann, David Rousset és Primo Levi, Romain Gary és Germaine Tillion azt mutatják meg nekünk, hogy ellen lehet állni a rossznak anélkül, hogy valaki a jó megtestesülésének hinné magát.

Ez a könyv mindkét nézőpontot – a jót és a rosszat – egyaránt mérlegre teszi azzal a végső tanulsággal, hogy az emlékezet jó használata az, ami igaz ügyet szolgál, és nem az, ami megelégszik a múlt bemutatásával.

Tzvetan Todorov bolgár származású világhírű francia irodalmár, kritikus, történész és filozófus; a CNRS kutatási igazgatója. Munkáit huszonöt nyelvre fordították le. 2000-ben mint a humanizmus apostolát ismerték el.

SAJTÓVISSZHANG

Szépirodalmi figyelő, 2006/3. szám

Új könyvpiac, 2005. december 4.

Lettre, 66. szám