A nyitott zárt ország

Szerkesztette Takács Róbert

Magyarország – a szovjet blokk nyitott zárt országa – a kötetben vizsgált időszakban, vagyis a Helsinki Záróokmány aláírása és a rendszerváltás között nemcsak intézményei, hanem művészei, tudományos kutatói és állampolgárai révén is részese volt a szovjet blokk és a nyugati világ közötti személyi és információáramlás mind gazdagabb rendszerének. A Churchill fultoni beszéde nyomán elhíresült vasfüggöny metaforája helyett a történetírás ma már a nejlonföggöny vagy a félig áteresztő hártya képével igyekszik leírni ezt a bonyolult kapcsolatrendszert, e sok tekintetben zárt társadalmak intenzívebbé váló, de az állampártok által továbbra is felügyelt, cenzúrázott részvételét a globális áramlásokban. 

A kötet tanulmányai amellett érvelnek, hogy a nyitás és a rendszerek közti párbeszéd és vita gyökerei az 1950-es évek közepén kezdődő desztalinizációig nyúlnak vissza, az 1970-es és 1980-as évekre pedig már olyan szintet értek el, amelyben az irányított és felügyelt mozgások mellett mind nagyobb tér nyílt a spontán törekvéseknek. A tanulmányok többsége azt hangsúlyozza, hogy az utazás, tájékozódás és kapcsolatépítés szempontjából kiváltságos helyzetben lévő tudományos elitek – legyenek azok történészek, szociológusok vagy közgazdászok – nemegyszer sajátos módon egyszerre kapunyitóként és kapuőrként éltek is a lehetőséggel, horizontjuk tágítása mellett képesek voltak nemzetközi hálózatokhoz kapcsolódni.

Számos hatás érte azokat a tömegeket is, akik jóval szűkebb utazási, tájékozódási lehetőségekkel rendelkeztek. Mindez nemcsak a tájékoztatási politika – 1960-as évektől tetten érthető – formálódásán mérhető le, hanem a nyugati kulturális hatások növekvő mennyiségén és változó minőségén, amelynek alapján a korszak Magyarországán – természetesen megszorításokkal, de – nem indokolatlan kulturális amerikanizációról beszélni. 

VISSZHANG

A nejlonfüggönyön innen – így működtek a magyar–nyugati kapcsolatok az átkosban (Szerbhorváth György recenziója az Átlátszón, 2022. szeptember 27.)

Tartalom

Takács Róbert: Kulturális külpolitika, kulturális érintkezések és transzferek az 1970-es és 1980-as években. Megközelítések és értelmezési keretek

László Szabolcs: A transznacionalitás privilégiuma: Hidegháborús utazások típusai az államszocialista Magyarországon

Antal Attila: A Kádár-rendszer neoliberalizálódásának jogi keretei

Takács Róbert: Amerikanizáció a vasfüggönyön túl 

Kékesdi-Boldog Dalma: Nyitás és médiapolitika a Kádár-korszakban

Csunderlik Péter: A „NATO-történetírás” kritikájától a „KGST-történetírás” diadaláig? – A magyar történetírás szemléletváltása 1956 után

Takács Erzsébet: Egy nemzetközi kutatás margójára. Adaptáció és tudományos transzfer az 1970-es, 1980-as évek hazai munka-, ipar és üzemszociológiájában 

Kőhegyi Gergely: Theiss Ede: Egy nemzetközi hírű közgazdász jelentéktelenné válásának története