budapest kifejezésre történő keresés eredménye:

Velünk beszélj, ne rólunk! (E-könyv)

A kötet nyomtatott formában is kapható itt.

 

A kötet célja, hogy olyan embereket mutasson be, akik annak ellenére – vagy éppen azért –, hogy megtapasztalták az elnyomást és kirekesztettséget, közéleti, aktivista vagy érdekvédő szerepet vállaltak és vállalnak.

A könyv inspirációként kíván szolgálni azok számára, akik nehéz körülmények között élnek vagy valamilyen hátrányt szenvednek a magyar társadalomban, és modellt kíván mutatni arra, hogy hogyan képesek a legnehezebb körülmények között élő emberek is teljes jogú, másokért aktívan cselekvő állampolgárként élni. Mindenkiben ott szunnyad az érdekvédő, csak merni kell előcsalogatni magunkból!

A kötet azoknak is szól, akik bár maguk nem tapasztaltak meg elnyomást vagy kirekesztettséget, és akár még részt is vesznek a közéletben, nehezen tudják elképzelni, hogy hátrányos helyzetű emberek közösségi vezetőkké váljanak.

A kötetben tizenöt portré olvasható olyan aktivistákról és érdekvédőkről, akik saját hátrányaikból kovácsoltak erőt. Ők mind egy igazságosabb társadalomért dolgoznak, és azért, hogy a hozzájuk hasonló emberek helyzete javuljon: Balog Gyula, Bandor Bea, Csécsei Ilona, Csonka József, Erdős Jánosné Csurika, Fekete Gy. Viktor, Kalányos Zsolt, Mussa Kilam, Kiss Csaba, Lakatosné Zsefle Zsuzsanna, Márkus József, Márton Gábor Csaba, Nagy Szilvia, Oravecz Lizanka, Velenczei Ágnes.

 

A kötet szerkesztői: Dósa Mariann és Udvarhelyi Tessza
A kötetben szereplő fotókat Csoszó Gabriella készítette.
Kiadó: Közélet Iskolája és Napvilág Kiadó

Kapcsolat: 06 20 381 8996 (Udvarhelyi Tessza), kozeletiskolaja@gmail.com

 

„Először jelzőket kerestem arra, mit érzek a könyv elolvasása után. Találtam is sokat:, tömény, sokkoló, elkeserítő, torokszorító, szívbemarkoló,  reménykeltő, felemelő. De aztán rájöttem, elég csupán annyit mondani: életeket ismerhet meg, aki elolvassa Dósa Mariann, Németh Bálint és Udvarhelyi Tessza interjúit. A társadalomtudós szerkesztők a háttérbe lépnek, hogy szemtől szemben láthassuk aktivistatársaikat.  A tizenöt megszólaló erkölcsi erejét már az a tény is igazolja, hogy a nyilvánosság elé tárják nehéz, gyakran megrázó életútjukat, legszemélyesebb sorsfordítóik, megaláztatásaik, hibáik, talpra állásaik és felelősségvállalásuk történetét.  Ez a bátorság önvizsgálatra, a társadalomhoz és a világhoz való viszonyának átgondolására készteti az olvasót is.
Annak nyomán, hogy feltárják, milyen életút vezette őket a közéleti szerepvállaláshoz, eltérő személyiségek rajzolódnak ki előttünk. Ami az egyenességükön és példamutató emberi tartásukon túl összeköti őket, az a közösség és az igazságosság iránti elkötelezettségük. Egyikük azt mondja, az volt az álma – remélem, maradt is –, hogy az igazságos társadalmat valósítsa meg valahol, akár a Marson. Ha komolyan vesszük e szerényen vakmerő emberek példáját, akkor az igazságos társadalom létrehozása talán szóba jöhet egyszer egy másik bolygón is.
Például, a Földön. És, ha már arra járunk, esetleg annak Magyarország nevű szegletében.”

Lakner Zoltán

 

„Köszönöm a megtisztelő felkérést, hogy ajánlót írhatok ennek a remek könyvnek. A mai világban nagy szükség van az ilyen jellegű segítségre és példamutatásra, ami ebben a könyvben benne van.
A nyomor és rossz sors igenis létezik, és sok fajtája van. De nincs olyan, amit ne lehetne legyőzni. Mi, emberek sokszor nagyon el tudunk gyengülni és sokszor érezzük azt, hogy nem bírjuk tovább a gondokat, terheket és hagyjuk, hogy ez az ár magával sodorjon és tönkretegyen bennünket. De nagyon erősek is tudunk lenni, és megvan bennünk a képesség, hogy az árral szemben ússzunk, és legyőzzünk minden akadályt.
Sajnos már én is hagytam többször, hogy az ár magával sodorjon, de mindig csak rosszabb lett. Attól soha nem javult meg semmi, ha siránkoztam, keseregtem vagy azt gondoltam, hogy az én problémám mindenkiénél nagyobb.
Meg kellett tanulnom az árral szemben úszni! Megtanultam a kilátástalanságban cselekedni és hinni, a gondjaim között más gondjával is törődni és azt előrébb helyezni, pozitívan gondolkodni és pozitívan beszélni, a nincstelenségben is adni!
Hittem, ha így teszek, azt Isten jó szemmel nézi, és megváltozhat az életem. És így lett! Azóta fontosnak tartom, hogy segítsek azoknak az embereknek, akik hasonló helyzetben élnek, mint amilyenben én is éltem, és hiszek benne, hogy bárhonnan ki lehet törni! De akarni és cselekedni kell érte.
Ebben a könyvben tizenöt olyan nagyszerű emberről olvashatunk, akik megtanultak az árral szemben úszni. Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet! Nemcsak azoknak, akiknek nehéz a sorsuk, hanem azoknak is, akiknél minden rendben van! Elsősorban azért, hogy vegyék észre, hol lehet és hol kell segíteni!
És persze ajánlom azoknak is, akik nem tudnak úszni! :)”

Oláh Gergő, énekes

 

SAJTÓVISSZHANG

„Egymás tapasztalataiból épülhetünk” – Interjú Kiss Csabával, az Önálló Élet Központ megálmodójával (magyarsminfo.hu, 2016. június 14.)

LMBTQI könyvajánló a Budapest Pride-ra (Háttér.hu, 2016. június 30.)

Oláh Gergő könyvajánlója (Civil Hírügynökség, 2016. július 14.)

 

Kérdések és válaszok a Kádár-korról (E-könyv)

Ignácz Károly: Kérdések és válaszok a Kádár-korról

Mit tudunk két és fél évtized elmúltával a Kádár-korszakról? Egyre többet és mégis milyen keveset. Ha megnézzük e kis könyv irodalomjegyzékét, rövid bepillantást nyerhetünk abba, milyen komoly mennyiségű tudományos szakirodalom született és születik e korról (pedig e jegyzék csak a nagyobb, monografikus művekre koncentrál). Ez alapján nem mondhatjuk, hogy egy „titkos”, „fel nem tárt”, pláne nem „eltitkolt” korszakról lenne szó. A közéleti, publicisztikai vitákat nézve viszont egy sokkal sematikusabb kép tárul elénk (ez persze egy általánosabb probléma – miért pont a Kádár-korról szóló közbeszéd lenne a kivétel). A korszak egyszerű megítélését – pontosabban elítélését – nemcsak a jelenlegi Alaptörvény tartalmazza, hanem azt az ellenzéki csoportok egy része is vallja: utóbbiak „leleplezik” a jelenlegi rendszer „visszatérését” a Kádár-korszakhoz a két rendszer hasonlóságát, sőt lényegi azonosságát hirdetve. Mindemellett, ahogy a könyv rövid ajánlója is megállapítja, „dübörög a korszak iránti nosztalgia” – ezt a nemrégiben indított közszolgálati csatorna, az M3-as retróműsorai is mutatják. És hogy mindez nemcsak az idősebbekhez kíván szólni, arra apró példa, hogy reggelente a Petőfi Rádió fiatalos műsorából élőben át is kapcsolnak az M3-ra, a Szomszédokba.

Mit lehet tenni ezen ellentét, a szaktörténeti munkák egyre bővülő ismeretanyaga és a közbeszéd felületes, gyakran tévedéseken, sőt hamis állításokon alapuló sematikus képe közötti szakadék áthidalására? Meg lehetne várni, amíg a tudomány eredményei lassan, a tudományos közéleten majd az oktatáson keresztül elterjedjenek a köztudatban is. Szerencsére e kötet szerzői – a korszakot kutató történészek – nem az előbbi, kicsit arisztokratikus megoldást választották. Ehelyett nekifogtak, hogy segítsék, meggyorsítsák e folyamatot, és megírták e könyvet a tudományos ismeretterjesztés és népszerűsítés számtalan buktatóval nehezített műfajában. Bár a kérdésfeltevések és válaszok nem szokványosak, sőt több esetben kifejezetten laza stílusúak, a háttérben mindig ott van a megfelelő szakmai tudásanyag.

Miről szól mégis ez a kicsit több mint 100 kérdés? A legkülönfélébb dolgokról. A korszak névadójáról („Mit csinált Kádár Rákosi alatt?” – és fordítva, vagy „Miért kedvelte Thatcher Kádárt?”) és a korszak névtelenjeiről („Voltak-e szegények, hajléktalanok?”). Bonyolultabb összefüggésekről (Hogyan hatott a nyugati kapitalista országokkal folytatott piaci alapú kereskedelem a belső, magyar gazdasági folyamatokra?) és kis színesekről (Miért kerülhettek olyan hollywoodi szuperprodukciók bemutatásra Magyarországon a 1970-es évek végén, 1980-as évek elején, mint a Csillagok háborúja vagy a sci-fi biohorror, A nyolcadik utas:  a Halál, a kultikus Alien sorozat első darabja – bár más szempontból persze ezek a kis színesek is komoly összefüggésekhez vezethetnek). Szólnak kérdések a rendszer központi intézményeiről (Hogyan működött a párt, mi történt egy MSZMP-kongresszuson?) és ellenzékéről (Hányan olvastak szamizdatot? Hány ellenzéke volt a rendszernek?). Szólnak a korszak külső függéseiről és külkapcsolatairól: politikai, birodalmi szinten (Ha Moszkvában esett az eső, Budapesten tényleg kinyitották az esernyőket?) és társadalmi szinten is (Mit csináltak az NDK-s lányok a Balatonon?). És persze szólnak a korszakokon átnyúló problémákról (Fogyott-e a magyar? Volt-e antiszemitizmus? Miért beteg a magyar futball?).

Mindeközben lépten-nyomon beleütközünk a kor sajátos nyelvhasználatába, közismert vagy mára részben kikopott szavakba, fogalmakba (legvidámabb barakk, hiánygazdaság, háztáji, békepap, gulyáskommunizmus, körkörös nyilvánosság, repülőegyetem, galeri, maszek, gebinesek és így tovább). Ezeket a szerzők megmagyarázzák, ha kell, külön kérdést is rendelnek hozzájuk. Felbukkannak a korszak ki- és beszólásai, viccei is. Talán többünknek elsőre kicsit furcsa, hogy miért kell egy korabeli Hofi-viccet (amit jól ismerünk, és az első szavak után akár mi is be tudnánk fejezni) részletesebben megmagyarázni. Időközben azonban felnőtt egy olyan generáció, amelynek már semmilyen személyes tapasztalata nincs e korról, és e könyv hangsúlyosan nekik is szól. Azoknak, akiknek nemcsak az áthallásokat, a sorok között elbújó tartalmat kell konkrétan leírni, hanem azt is, hogy mi is volt a videomagnós VHS-rendszer a ’80-as években. A viccek, a humor azonban nem mint nosztalgia, és nemcsak mint illusztráció kerül említésre a könyvben, hanem mint a rendszerben funkciót betöltő jelenség, a kritika és bírálat sajátosan ellenőrzött formája is.

Végül röviden arról, hogy miért ajánlom mindenkinek e művet. A könyvben egymás után sorakoznak a kérdések, ránézésre szabálytalanul, nem egy történetet elmondva, nem a korszak kronológiáját követve. Sokféleképp is lehet olvasni. Akár hagyományosan, az elejétől a végéig, akár tematikus kérdéscsoportonként, ahogy a végén található bontás tartalmazza: a politika, gazdaság, kultúra, társadalom, mindennapi élet és további egységek szerint. Vagy akár tetszőleges kérdéstől elindulva és a válaszokban lévő kereszthivatkozásokat követve, mindig új és újabb kérdésekhez és válaszokhoz jutva. (Kipróbáltam, elég sokáig, talán végig is lehet menni ezzel a módszerrel). Vagy csak az éppen minket érdeklő kérdést elolvasva, bárhol és bármikor, utazás vagy várakozás közben, amikor van egy kérdés-válasznyi időnk. Mert a könyv nem túl nagy, könnyen magunknál tarthatjuk. De az is jó, ha otthon a könyvespolcunkon tartjuk, szem előtt, és ha egy családi vagy baráti beszélgetésben, esetleg közéleti vitában előkerül egy a korszakot érintő kérdés, tudunk hova fordulni gyors, de igaz válaszért.

Jó olvasást, böngészést mindenkinek!

 

Ízelítő:

Mennyiben különbözött Kádár rendszere Rákosiétól?
Ismerte-e Kádár a Kádár-vicceket?
Kizsákmányolta-e a munkásait a munkásállam?
Hány párt volt az egypártrendszer idején?
Mit őrzött a Munkásőrség?
Hány rendőre volt a rendőrállamnak?
Mennyire nyúlt bele az államvédelem az emberek életébe?
Mi hiányzott a hiánygazdaságból?
Hogyan éltek a maszekok és a gebinesek?
Mitől volt szocialista egy brigád?
Minden lap azt írta, amit a Népszabadság?
Ellenzéki volt-e Hofi?
Mindenki ugyanabból a tankönyvből tanult?
Szocialista Gazdálkodj okosan – avagy lakás, telek, autó?
A kertben volt-e a háztáji?
Miért kedvelte Thatcher Kádárt?
Emancipálta-e a nőket Kádár-korszak?
Hogy nézett ki a valóságban az osztálytársadalom?
Hány szovjet katona és tanácsadó volt Magyarországon?
Lehetett-e kritizálni rendszert?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket válaszol meg a kötet, amely a Napvilág Kiadó ismeretterjesztő sorozatába illeszkedik.

 

SAJTÓVISSZHANG

Cenzné és ura (László Ferenc, Magyar Narancs, 2014. március 6.)

Beszélgetés az egyik szerzővel, Takács Róberttel (Várkonyi Benedek, Szonda, 2014. február 16.) – hallgassa meg 20’18”-tól!

Ki tud többet a Kádár-korról? (Toronyi Attila, Infovilág, 2014. február 12.)

A tíz legérdekesebb kérdés a Napvilág Kiadó Kérdések és válaszok sorozatából (Katherine’s Bookstore, 2014. március 16.)

A Napvilág Kiadó Kérdések és válaszok sorozata (Katherine’s Bookstore, 2014. február 23.)

 

 

Budai Díjas a Kérdések és válaszok sorozat

A 2014. évi Nemzetközi Könyvfesztiválon Budai Díjat kapott a Napvilág kiadó KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK c. ismeretterjesztő sorozata, az oktatást-nevelést legjobban segítő könyv kategóriájában.

Az elismerést hagyományosan a Könyvfesztivál záró napján, 2014. április 27-én, vasárnap adták át.

A Budai Díjakat minden évben az oktatást leghatékonyabban szolgáló könyvek kaphatják meg, a díjazottról a kerület pedagógusai döntenek, ezúttal a II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnázium tanárai.

Ötvös Zoltán, a II. kerületi polgármesteri hivatal művelődési irodavezetője kiemelte, hogy a könyvszakma és a pedagógusok egy közösséget alkotnak, és a munkájukban egymásra vannak utalva. Megjegyezte: a Budai Díj nemcsak elismerést, hanem köszönetet is jelent; szerinte az oktatást segítő könyvek éppolyan fontosak lehetnek, mintha a 21. század nagyregényét írták volna meg, hiszen általuk „értő olvasókat” nevelnek a tanárok.

A díjakról döntő háromtagú testület képviseletében Szabó Papp Edit pedagógus elmondta: azokat a kiadványokat díjazták, amelyek a lehető legbővebb felhasználási lehetőségeket kínálják. A Kérdések és válaszok elnevezésű sorozat kapcsán kiemelte, hogy a Napvilág sorozata „ingoványos területekről” szól, az eddig megjelent négy kötet olyan témákat dolgoz fel kérdés-felelet formájában, mint az első világháború, a Kádár-kor, az Európai Unió vagy a cigányság.

 

Kállay Miklós külpolitikája (E-könyv)

Magyarországra úgy köszöntött az 1942-es esztendő, hogy hazánk hadiállapotban állt a Szovjetunióval és Nagy-Britanniával. Budapestről – német nyomásra – az Egyesült Államoknak is hadat üzentek. Az 1942. március 9-én hivatalba lépő Kállay Miklós legfőbb feladata viszont abban állt már, hogy a második világháborúból fokozatosan kivezesse az országot. Kállay, eltérő körülmények közt, Teleki Pál nyomdokain kívánt haladni, kinevezése mögött befolyásos tényezők munkálkodtak, akik személyét szóba hozták, s így „lassanként meggyőződéssé vált” – írta a kor egyik fontos tanúja Kornfeld Móric –, hogy rajta kívül „nincs is más”.

A magyar külpolitika az 1938 és 1941 között elért területi nyereségek megőrzésére, illetőleg egy a háborús vereségből következő újabb Trianon elkerülésére törekedett. A külpolitika a háborús körülmények között lényegileg különbözött a békeidők során megszokottól, a titkosszolgálati tényezőknek és háttérfiguráknak nagyobb szerep jutott. A háború egyúttal a veszélyeztetett kisállami lét alapvető kérdéseit vetette fel, súlyos dilemmák elé állítva a magyar kormányfőt. Kállay alakjáról mindemellett jobbára tragikomikus színezetű kép maradt vissza történelmi tudatunkban, néhány visszatérő közhely ötlik fel bennünk újra és újra a „Kállay-kettős”-ről vagy az úgynevezett „hintapolitikáról”. Korábban a hazai szakirodalom meghatározó eszmefuttatásainak sem sikerült – kevés kivételtől eltekintve – túllépniük az osztályszempontú „rendszermentés”, valamint a fatalista „kényszerpálya” elméletek gondolatkörén. Nem váltak átláthatóvá a Magyarország sorsát végül eldöntő bonyolult és rejtett összefüggések sem. Ez a kötet az összefüggések feltárására tesz kísérletet, Kállay tevékenységének értékelésekor arra irányítva rá a figyelmet, amit számunkra a legvilágosabban Bibó István szavai mondanak el, melyek szerint Közép- és Kelet-Európa népeinek külpolitikáját végső soron „nem elvek” és nem „lelki habitusok”, de még „nem is tárgyi érdekek” döntötték el, hanem „kizárólag területi vitáikból fakadó pozíciójuk.”

 

SAJTÓVISSZHANG

Magyar Szemle, XVIII. évf. 5-6. szám, 2009. június

Múlt-kor, 2009. augusztus 25.

 

 

Ideológia, kritika, poszt-marxizmus (E-könyv)

A kötet nyomtatott formában is kapható itt.

 

A posztmarxizmus mint elméleti irányzat a hatvanas évek végén alakult ki, képviselői egyszerre kívántak túllépni az osztályharc és a történelmi materializmus horizontján és eközben hűek maradni Marx örökségéhez. Úgy érzékelték, hogy a kapitalizmus gyökeres átalakulása nyomán már használhatatlanná vált a marxizmus merev tudományos apparátusa. Az osztályharc, a világtörténelem, a forradalom, a szocializmus, a kizsákmányolás fogalmaira épülő beszédmódnak nemcsak mozgósító ereje csökkent, de érvényessége is megkérdőjeleződött.

E könyv elsőként teszi fel azt a kérdést, hogy miért éppen az ideológia lett az irányzat képviselőinek egyik központi témája. A szerző értelmezésében az ideológiakritika vonzereje abban rejlik, hogy a radikális-forradalmi politika újraalapozásának esélyét kínálja, lehetővé téve a marxista baloldal önkritikáját. Segítségével olyan eszközrendszerhez jutott a kritikai társadalomelmélet, amely alkalmasnak bizonyul a posztmodern kapitalizmus társadalmi és politikai folyamatainak elemzésére.

A szerző az ideológia problematikáján keresztül többek között olyan gondolkodók munkásságát mutatja be, mint Ernesto Laclau, Slavoj Žižek, Jean Baudrillard, Guy Debord, Michel Foucault, Gilles Deleuze és Antonio Negri. Mindezt azzal a céllal teszi, hogy végül felvázolhassa azt az “ideológiakritikai szituációt”, amely véleménye szerint felelős a baloldali gondolkodás és cselekvés mai, egyre mélyülő válságáért. A könyv azzal, hogy közérthető módon segít eligazodni a különféle kortárs elméletek sokaságában, hasznos és hiánypótló olvasmány lehet a politológus, filozófus, szociológus hallgatók, illetve az érdeklődő laikusok számára is.

 

A szerzőről

Kiss Viktor (1976) politológus, ideológiakutató. Az ELTE BTK-n politikaelmélet, a Szegedi Egyetemen kommunikáció szakos bölcsész diplomát szerzett, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen védte meg PhD disszertációját. 2014 óta az MTA köztestületi tagja, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. Jelenleg a Politikatörténeti Intézet kutatója. Többek közt a Marx&Ideológia című könyv szerzője. Kutatási területe: ideológia, poszt-marxizmus, globalizáció, fogyatékospolitika.

Saját honlap
Közleményjegyzék: Magyar Tudományos Művek Tára

 

A sorozatról

A Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye (PTI TEM) jelenlegi formájában 2015-ben jött létre 11 ösztöndíjas kutató bevonásával, akik azóta rendszeresen vitatják meg egymás és külsős szerzők kutatásait és írásait. 2017 folyamán a Politikatörténeti Alapítvány ismét ösztöndíjpályázatot írt ki, hogy lehetővé tegye új műhelytagok csatlakozását a közös munkához. A Társadalomelméleti Műhely célja, hogy hozzájáruljon a hazai társadalomelméleti, társadalomkritikai gondolkodáshoz, valamint a baloldali tudományos, közéleti diskurzushoz. A műhelyben nagyon sokféle témakör talált otthonra: ideológiák, a poszt-marxizmus, politikai gazdaságtan, demokráciaelmélet, populizmus, ökopolitika, a művészet és az emancipáció kapcsolata, társadalmi igazságosság és szolidaritás, nacionalizmus és így tovább. A tagokat az a társadalomelméleti keretrendszer köti össze, amely folytatni kívánja a valóság megértésének baloldali kritikai hagyományait.

A Földes György által szerkesztett sorozat további köteteit itt találja.

 

SAJTÓVISSZHANG

A kritikai gondolkodás megújítása (Kapelner Zsolt, Új Egyenlőség, 2019. március 6.)

Amikor a valóság eltűnőben van (Tallár Ferenc, Liget Műhely, 2018. október 17.)

Most fut fel itthon az új baloldal – Kiss Viktor ideológiakutató a Mandinernek (Szilvay Gergely, 2019. április 25.)

 

KÖNYVBEMUTATÓ

A kötetet 2018. november 26-án mutatta be a Politikatörténeti Intézetben BALÁZS ZOLTÁN egyetemi tanár (BCE), tud. főmunkatárs (MTA TK PTI). Az eseményre a sorozat két másik kötetének egyidejű bemutatójával került sor:

 

 

Félelembe zárt múlt (E-könyv)

A Budapest vonzáskörzetében található Gyömrő járási székhely volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében. A második világháború utolsó hónapjaiban, de a front levonulása után, akkor, amikor már mindenki fellélegezhetett volna, hogy a rémségeknek vége, drámai hónapokat éltek meg a járás falvainak lakói. 1945. február elejétől április végéig Gyömrőről és a környékbeli falvakból internálás címén különböző ürügyekkel elhurcolták és meggyilkolták a Horthy-korszak prominenseit, jegyzőket, főjegyzőket, papokat, irodatiszteket, földbirtokosokat, egy járásbírót, egy vendéglőtulajdonost, egy uradalmi intézőt, még egy postamestert is. Megalázták, megkínozták, majd az esetek többségében a velük megásatott sírba temették őket. Az áldozatok száma több mint húsz fő, de pontosan számot ma sem tudunk mondani. A tettesek az új, formálódó hatalom képviselői voltak, felelősségre vonásuk – a többszöri erre tett kísérlet ellenére is – elmaradt. Hogy mi is történt valójában Gyömrőn és környékén, azt a hivatali oldalról a felderítetlenség, az átélők részéről pedig sokáig a félelem homálya fedte. A rendszerváltás után kezdett oldódni valamelyest a tragikus eseményeket rejtő titok feltárásától való félelem. A szerző levéltári források, tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, visszaemlékezések és a korabeli sajtó alapján – az országos politikai folyamatokkal összefüggésben – kísérli meg követni, mi is történt a Gyömrői járásban 1944–1945 telén és 1945 kora tavaszán, illetve hogyan próbálta kezelni a történéseket a mindenkori államhatalom. A szerző célja az volt, hogy ne krimi vagy rémhírek szintjén kezelve igyekezzen bemutatni a gyilkosságokat, illetve mindazt a politikai fordulatot, amit egy viszonylag szűk helyi közösség drámai körülmények között kényszerült megélni a második világháború végeztével.

 

SAJTÓVISSZHANG

A Past Kept Secret Through Fear: Political Murders in Gyömrő and the Surroundings in 1945 (Reviewed by Deborah Cornelius, Independent Scholar)

Hatvanöt év távlatából (Régió Lapok, 2010. augusztus 16.)

Elnézők – Gyilkosságsorozat Gyömrőn és környékén, 1945 (HVG, Murányi Gábor, 2010. június 2.)