budapest kifejezésre történő keresés eredménye:

Kérdések és válaszok Budapestről

KÖNYVBEMUTATÓ

2024. május 8., szerda, 17.00, Írók Boltja

A könyvről Török András művelődéstörténész, Géra Eleonóra történész-levéltáros és Ignácz Károly történész, a kötet szerkesztője beszélgetett.

 

VISSZHANG

„A várospolitika, a társadalom, a gazdaság, a művelődés vagy éppen az építészet története is bőségesen képviselteti magát a kötetben – frappánsan, tömören, de annál tartalmasabban megfogalmazott szócikkek formájában. Ráadásul a könyv szövete – köszönhetően a kérdés-válasz bejegyzések elrendezésének és a lépten-nyomon előkerülő, ugrálásra csábító hivatkozásoknak – keresztül-kasul átjárható.” Magyar Narancs, Visszhang rovat, Barotányi Zoltán ismertetője, öt csillag (2024. szeptember 12., 38. oldal)

Egyszer volt…: Budapest történetéről. A könyvről Kiss Péter Ernő beszélgetett a Kossuth Rádió Egyszer volt… című műsorában Ignácz Károllyal, a kötet szerkesztőjével, és Fónagy Zoltánnal, a kötet egyik szerzőjével (2024. augusztus 21.)

Nem tipikus kérdések és válaszok Budapestről – Czinege Szilvia ismertetője az Újkor.hu-n (2024. július 17.)

A 150 éves Budapest történetei – Magyarosodás s idegenek, hotelek és bulinegyedek, a bordélyházak fénykora és a majdnem megvolt olimpia. A Múltunk május 17-i adása elérhető a Klubrádió honlapján! A résztvevők: a kötet két történész szerzője, Fónagy Zoltán (ELTE BTK / HUN-REN BTK Történettudományi Intézet) és Takács Róbert (Politikatörténeti Intézet), valamint a kérdező, a kötet és a Múltunk folyóirat szerkesztője,  Ignácz Károly.

FÜLSZÖVEG

Mitől bűzlött a városegyesítés? Sertésfőváros? Hogyan változtatták meg a piaci kofákat a vásárcsarnokok? Bűnös városból keresztény Budapest? A templomtól vagy iskolától hány méterre működhetett bordélyház? Gyorsan bekapni valamit? Mit ültök a kávéházban? Milyen a fővárosi alvilág? Mikor volt az első fegyveres bankrablás a fővárosban? Mi zavarta meg a temetők csendjét? Merre vonult a tömeg Budapesten? Autók vagy kerékpárok használták a Margit hidat az 1929-es reggeleken? Hol állt a Manci és a Böske híd? Hogyan lett Csepel tengerhajózási kikötő? Megérni a budapesti olimpiát? Megszáll Budapesten? Melyik tér égett „45 vad telén”? Hol rejtőzik az atombombabiztos bunker? Nagy-Budapest a kommunisták megalomán találmánya volt? Hol laktak a „panelprolik”? Szomszédok és Barátok közt? Ipar a város szélén? Van élet a fővároson kívül?

Ahogy a 150 éves Budapest utcáin sétálva és nézelődve lépten-nyomon beleütközünk a város múltjának különböző emlékeibe, úgy e kötetet – folyamatosan vagy véletlen sorrendben – olvasva kerülnek elő a nagyvárosi élet, a közlekedés, a térhasználat, a kultúra, a reprezentáció, a gazdaság, a közélet vagy egyes városrészek történetének kérdései. A szakszerű, közérthető és rövid válaszokat történész szerzőink adják meg.

Felvillantunk már elfeledett, de érdekes történeteket; a nagyvárosi fejlődéssel járó, még ma is aktuális kihívásokat és arra adott régi-új válaszokat; olyan hosszabb távú folyamatokat, amelyek meghatározták és a mai napig befolyásolják Budapest és a benne, illetve körülötte lakók életét.

A kötet szerzői: Bódy Zsombor, Feitl István, Fónagy Zoltán, Holló Szilvia Andrea, Ignácz Károly, Maczó Balázs, Perényi Roland, Saly Noémi, Szeibert-Erdős András, Takács Róbert

Budapest-lobbi

Feitl István dedikál a 95. Ünnepi Könyvhéten

Kiszolgáltatott volt-e Budapest 1950-es és az 1960-as években az állampárt kénye-kedvének? Volt-e mozgástere a pártközpont túlhatalma mellett? Létezett-e a diktatúra keretein belül valamiféle lobbi, ami érvényesíteni tudta a főváros érdekeit, akár a minisztériumok, az ipari nagyvállalatok, akár a megyék, vidéki városok, falvak ellenében? – többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a szerző. Helytörténeti írásai az 1956-os forradalom eseményeinek tárgyilagos rekonstrukciós kísérleteit mutatják be, a záró esszé pedig Budapest megalakulásának 150. évfordulója alkalmával a kétkezi munkásembereknek állít emléket.

A tanulmányok a Politikatörténeti Intézet kényszerűen megszűnt Budapest-történeti Műhelyében készültek, az állampárti korszak fővárosi választásainak történetét összefoglaló munka így a Műhely keretében folytatott és a 20. század teljes választásai történetét bemutató kollektív alkotás részeként látott napvilágot.

A szerző a bevezetésben a Műhely rövid történetét összefoglalva emlékezik meg a 2000 és 2015 közötti munka gazdag eredményeiről.

 

Tartalom

Bevezetés

Áttérés a tanácsrendszerre a fővárosban (1948–1953)

A magyar városi lobbi. A hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban

VÁLASZTÁSKUTATÁS

Tanácsválasztások 1956 előtt

Szavazás rutinból – tanácsválasztások 1957–1989

Az 1960-as évek

Új Budapest-politika felé

Fővárosi párt, fővárosi lobbi

Kulturális politika, kulturális tendenciák

Helytörténet – 1956

Budapestben vagy Budapesten kívül

Rehabilitáció és történeti rekonstrukció – dilemmák egy eset kapcsán

A XVIII. kerületi pártház megtámadása

Évforduló

„Bűnös város?” – Budapest

 

Feitl István (1955) a Politikatörténeti Intézet korábbi tudományos munkatársa, majd főigazgató-helyettese. 2019-ben nyugállományba vonult. Kutatási területe az 1945 utáni magyar történelem. Legutóbbi könyvei: 

Talányos játszmák. Magyarország a KGST erőterében 1949–1974 (2016)

A száműzött Rákosi (2016)

Az államszocialista korszak álparlamentje (2019)

Ki volt Rákosi Mátyás? (2020)

Kérdések és válaszok a Rákosi-korról (2021)

Politikasakk. Rákosi Mátyás és Kádár János játszmái (2022)

Posted on by — Hozzászólás most!

BUDAPEST-történeti könyveink

napvilag_budapest_tortenet

30-80% kedvezménnyel!

 

Barta Györgyi – Keresztély Krisztina – Sipos András (szerk.): A „világváros” Budapest – két századfordulón

Feitl István – Ignácz Károly (szerk.): Önkormányzati választások Budapesten 1867–2010

Feitl István (szerk.): A főváros élén. Budapest főpolgármesterei és polgármesterei 1873–1950

Feitl István: Mikrotörténetek – 1956. Pestszentlőrincről, Pestszentimréről

Gyáni Gábor: Budapest – túl jón és rosszon. A nagyvárosi múlt, mint tapasztalat

Ignácz Károly: Budapest választ. Parlamenti és törvényhatósági választások a fővárosban, 1920–1945

Izsák Éva: A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői Budapesten és környékén

Horváth Sándor: Két emelet boldogság. Mindennapi szociálpolitika Budapesten a Kádár-korban

Kocsis János Balázs: Területfejlesztés Budapesten 1950 és 1985 között

Kondor Attila Csaba: Iparpolitika és Budapest a Kádár-korszakban. „A mechanizmus fojtogat bennünket.”

Pál István – Szabó Csaba: A budapesti közlekedés fejlesztése a politika napirendjén 1957–1990

Perényi Roland: A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten. Szociális riportok a 19–20. század fordulóján

Sipos András: A jövő Budapestje 1930–1960. Városfejlesztési programok és rendezési tervek

Umbrai Laura: Így szemeteltek Budapesten. A hulladékgazdálkodás múltja a fővárosban

Umbrai Laura: A szociális kislakásépítés története Budapesten 1970–1948

Varsányi Erika: A Szociáldemokrata Párt várospolitikája a két világháború között

 

 

Ismét megnyitottuk a Napvilág Kiadó Alkotmány utcai könyvesboltját, ahol szeretettel várjuk Önt hétfőtől-csütörtökig 8.30-16.00 között. Nem változtatunk sem az újdonságokra adott 30%-os kedvezményen, sem további akcióinkon, ezek a kedvezmények online rendelésnél és személyes vásárlásnál is tovább élnek.

Igyekszünk a saját és vásárlóink biztonságára is ügyelni, ezért épületünkbe belépve kötelező a portánál elhelyezett kézfertőtlenítő használata, valamint a bent tartózkodás során a maszk viselése. Együttműködését előre is köszönjük!

Kérdéseire szívesen válaszolunk a kiado@napvilagkiado.hu emailcímen, vagy a fenti nyitvatartási időben a 06 1 311 4866 telefonszámon.

Teljes kínálatunkat itt találja.

 

 

Budapest közlekedésfejlesztése a politika napirendjén 1957–1990

Ez a kötet második, bővített kiadása, amelyben térképek és az 1990 utáni időszakról szóló kitekintés gazdagítja az első kiadásban már nagy népszerűségre szert tett művet. Pál István, az ELTE tanára, e könyvében levéltári kutatásai alapján a budapesti közlekedés fejlesztésének történetét írta meg az 1956 utáni időszakban, tanítványa, Szabó Csaba közreműködésével. A folyamatban – kivéve a legfiatalabbakat – a fővárosiak valami módon mindannyian érintettek voltak, ezért a mű az olvasók széles köréhez szól.

A szerzők a bevezetőjükben az ötvenes évek végének közlekedési viszonyait és a belőlük adódó problémákat ismertetik. Megállapítják, hogy az ország felgyorsított ipari fejlődését, a főváros lakosságának felduzzadását nem tudta követni az infrastruktúra bővülése, s egyes területeken már-már elviselhetetlen állapotok uralkodtak. Az 1960-as években először újraindult több felfüggesztett vagy halogatott beruházás – a kelet-nyugati metró építése és az Erzsébet híd megvalósítása, majd fokozatosan az új beruházások kerültek előtérbe. A 70-es évek extenzív fejlődésének eredményei imponálóak – noha a szerzők a kudarcokat és a melléfogásokat sem hallgatják el – míg a következő évtized a megváltozott nemzetközi helyzetre és az ebből fakadó gazdasági nehézségekre való tekintettel már az elbizonytalanodás, a kiútkeresés korszaka. A beruházások terén itt már a „mentsük a menthetőt” lehetne a jelszó.

A mű időrendben halad előre, miközben sokszor egy-egy nagyobb téma részletezése köré csoportosítja mondanivalóját. Ilyen az Erzsébet híd felépítése, a 4-es metró sorsa vagy a parkolás gondja. A gondos megfogalmazások és magyarázatok segítségével szinte végigéljük a villamosközlekedés, az autóbusz- és trolibusz-közlekedés, a HÉV és a metró sorsát, mai fővárosi közlekedésünk kiformálódását.

A gazdag képanyag összegyűjtése Szabó Csaba munkája. A képek felelevenítik közelmúltunkat, és fellazítják a tudományos leírások szövetét. Egy-egy régi fotót nézve feltehetjük a kérdést: „Mi lett belőle?” Szinte puszta területen kiépült a BAH-csomópont, a kézi váltóállítás helyett modern irányítórendszer működik, sőt, ma már a közösségi közlekedés egyes járműveinek nyomon követése is megvalósult. Tennivaló persze még lenne bőven, s ezt a szerzők nem is hallgatják el, ahogy a közösségi közlekedés jövőjével kapcsolatos aggodalmaikat sem.

 

 

A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten

A 19. század második felétől a nagyvárosok szegények és proletárok lakta negyedeit írók, orvosok, különböző jótékony szervezetek tagjai és végül, de nem utolsósorban a századvégi modern sajtó emblematikus alakjai, riporterek járták be, hogy felfedezzék a metropolisz addig rejtett zugait. Nem volt ez másként a Monarchia két fővárosában, Bécsben és Budapesten sem. A társadalom térbeli szegregációja, a slumosodás más nyugat-európai és amerikai városokhoz képest kevésbé jellemezte Bécset és Budapestet; a megkésett, de annál rohamosabb ütemű urbanizáció azonban ugyanúgy kitermelte a más nagyvárosokban korábban már felbukkant társadalmi feszültségeket. E folyamattal párhuzamosan megjelent egy, a szociális problémákra érzékeny kör, amely azon túl, hogy igyekezett megismertetni a polgársággal a társadalom „másik felének” életkörülményeit, gyakran megoldási javaslatokkal, saját kidolgozott szociális programmal is jelentkezett.

A könyv célja, hogy bemutassa a Monarchia két fővárosában a századfordulótól megjelenő szociális riport jelenségét. Az elemzésben nem pusztán a sajtóban és gyakran könyv alakban is megjelent művek tartalmi elemzése kapott hangsúlyt, hanem a szerzők társadalmi háttere, valamint a riport elkészítése során alkalmazott speciális munkamódszer is.

A kötet gazdag és különleges képanyagot ad közre. A Kiscelli Múzeum Fényképtárának alig ismert darabjaitól a századelős sajtófotókon át a filmkockákig számos illusztráció segíti az olvasót, hogy a „nyomor és bűn fészkeinek” felfedezői mellé szegődhessen Bécsben és Budapesten.

 

PERÉNYI ROLAND (1976)
Történész, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának főmuzeológusa, 2014-től az Újkori Várostörténeti Főosztály vezetője. 2001–2002-ben végzett az ELTE BTK-n német nyelvtanár és történelem szakon. 2003-ban elvégezte a BME német–magyar szakfordító szakát. Az ELTE BTK Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Iskoláján szerezte PhD-fokozatát 2010-ben. Kutatási területe a nagyvárosi, elsősorban budapesti szociális problémák, a bűnözés társadalomtörténete, valamint Budapest 1873–1945 közötti társadalomtörténete.
A budapesti bűnözés társadalomtörténetét a 19–20. század fordulóján bemutató disszertációja 2012-ben jelent meg a L’Harmattan Kiadónál A bűn nyomában címmel.

 

 

A budapesti közlekedés fejlesztése a politika napirendjén, 1957–1990

Pál István, az ELTE tanára, e könyvében levéltári kutatásai alapján a budapesti közlekedés fejlesztésének történetét írta meg az 1956 utáni időszakban, tanítványa, Szabó Csaba közreműködésével. A folyamatban – kivéve a legfiatalabbakat – a fővárosiak valami módon mindannyian érintettek voltak, ezért a mű az olvasók széles köréhez szól.

A szerzők a bevezetőjükben az ötvenes évek végének közlekedési viszonyait és a belőlük adódó problémákat ismertetik. Megállapítják, hogy az ország felgyorsított ipari fejlődését, a főváros lakosságának felduzzadását nem tudta követni az infrastruktúra bővülése, s egyes területeken már-már elviselhetetlen állapotok uralkodtak. Az 1960-as években először újraindult több felfüggesztett vagy halogatott beruházás – a kelet-nyugati metró építése és az Erzsébet híd megvalósítása, majd fokozatosan az új beruházások kerültek előtérbe. A 70-es évek extenzív fejlődésének eredményei imponálóak – noha a szerzők a kudarcokat és a melléfogásokat sem hallgatják el – míg a következő évtized a megváltozott nemzetközi helyzetre és az ebből fakadó gazdasági nehézségekre való tekintettel már az elbizonytalanodás, a kiútkeresés korszaka. A beruházások terén itt már a „mentsük a menthetőt” lehetne a jelszó.

A mű időrendben halad előre, miközben sokszor egy-egy nagyobb téma részletezése köré csoportosítja mondanivalóját. Ilyen az Erzsébet híd felépítése, a 4-es metró sorsa vagy a parkolás gondja. A gondos megfogalmazások és magyarázatok segítségével szinte végigéljük a villamosközlekedés, az autóbusz- és trolibusz-közlekedés, a HÉV és a metró sorsát, mai fővárosi közlekedésünk kiformálódását.

A gazdag képanyag összegyűjtése Szabó Csaba munkája (aki egyébként mozdonyvezető). A képek felelevenítik közelmúltunkat, és fellazítják a tudományos leírások szövetét. Egy-egy régi fotót nézve feltehetjük a kérdést: „Mi lett belőle?” Szinte puszta területen kiépült a BAH-csomópont, a kézi váltóállítás helyett modern irányí- tórendszer működik, sőt, ma már a közösségi közlekedés egyes járműveinek nyomon követése is megvalósult. Tennivaló persze még lenne bőven, s ezt a szerzők nem is hallgatják el, ahogy a közösségi közlekedés jövőjével kapcsolatos aggodalmaikat sem.

 

SAJTÓVISSZHANG

Pál Istvánnal Gellért András beszélgetett a Kossuth Rádió „Szonda” című műsorában (a beszélgetés 15’56”-tól hallható, 2017. július 9.)

Amikor bringautat még csak a megszállottak akartak (Kolozsi Ádám, Index, 2017. augusztus 24.)

90 kilométer pesti metró 2000-re, csak legyen az utasnál törülköző (Kolozsi Ádám, Index/Urbanista, 2017. augusztus 20.)

 

Így szemeteltek Budapesten

„Ejnye, mi ez a Cséry-telep itt?” – még manapság is hallani, hogy így morgolódik némelyik pesti háziasszony, ha szemét vagy rendetlenség kerül a szeme elé.  Ha visszakérdezünk, ugyan, mi az a Cséry-telep, és egyáltalán, ki a csuda az a Cséry, arra már nemigen emlékszik senki. Umbrai Laura monográfiájában fény derül erre is, amellett, hogy bátran felvállalja a budapesti hulladékügy technikatörténeti, gazdaságtörténeti, városigazgatási és társadalompolitikai vetületeinek feltárását a 19. század közepétől egészen a második világháború végéig.

Kezdetben, a kolera rendszeres visszatérésének időszakában a városvezetés csupán közegészségügyi és köztisztasági szabályzatokat és stratégiát alakított ki. A főváros ugrásszerű fejlődésével azonban a szemétkérdés mind neuralgikusabb problémává vált, ami átfogó intézkedések megtételét sürgette. Az infrastruktúra fejlesztése és köztisztaság biztosítása ekkor vált az urbanizáció elengedhetetlen feltételévé. A szemléletváltás szervesen illeszkedett a nyugat-európai városok irányításában már végbement léptékváltáshoz, melynek hatására a székesfőváros vezetése is letért az adminisztratív városigazgatás útjáról, és a községesítő várospolitika szellemében – az addig piaci nyereségre törő magáncégek felvásárlásával – közszolgáltatóvá lépett elő. Ennek eredményeképp a szemétszállításban jelentős, minőségi javulás következett be, sőt már a 20. század elején megfogalmazódott a hulladékgazdálkodás igénye a korszak kimagaslóan képzett és tájékozott szakembereinek fejében. Előterjesztések, tanulmányok, szakkönyvek, tervezetek sora készült, de a napisajtó is rendre foglalkozott a témával. Az elvi vitákon túl nemegyszer érdekharcok hátráltatták a modern, hosszú távú megoldások bevezetését, de elsősorban a gazdasági lehetőségek korlátozottsága akadályozta a haladó elképzelések maradéktalan megvalósítását.

A könyv szemléletes képet nyújt arról, hogy a társadalom különböző szereplői miként viszonyultak a szeméthez: az élelmes vállalkozó, aki felismerte a szemétkérdésben rejlő sokrétű üzleti lehetőséget, a szemetet egyszerre termelő és elviselő lakosság és a társadalom perifériájára szorult, a szó legszorosabb értelmében szemétből élő csoport.

A kötet záró részében a korabeli lakosság szeméttel kapcsolatos viselkedését firtató interjúsorozat összegzése olvasható. A még élő tanúk beszámolói nyomán kirajzolódik, milyen stratégiai, neveltetésbeli háttér húzódott meg az egyes viselkedési formák mögött, milyen társadalmi különbségek mutathatók ki ember és hulladék viszonyában, s arra is választ kapunk, hogy a „műanyagkor” és a fogyasztói társadalom megjelenése előtt vajon felfedezhetők voltak-e a tudatos hulladékkezelés nyomai.

 

KÉSZÜLT A POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET BUDAPEST-TÖRTÉNETI MŰHELYÉBEN
Kutatásvezető: Feitl István

 

UMBRAI LAURA (1973) A Janus Pannonius Tudományegyetemen végzett történelem és földrajz szakon. Doktori oklevelét az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalom és Gazdaságtörténeti Doktoriskolájában szerezte 2008-ban. Disszertációja „A szociális kislakásépítes története Budapesten, 1870–1948” címmel a Napvilág Kiadónál jelent meg ugyanebben az évben. 2009 és 2011 között a Magyary Zoltán Felsőoktatási Közalapítvány ösztöndíjasaként, illetve a Politikatörténeti Intézet Budapest-történeti Műhelyének támogatásával végezte kutatásait a fővárosi hulladékgazdálkodás múltjának témakörében, melynek eredményeit mutatja be ez a monográfia. Umbrai Laura Budaörsön él, a budapesti József Attila Gimnázium tanára és négy gyermek édesanyja.

 

SAJTÓVISSZHANG

Így szemeteltek Budapesten (Gyimesi Réka, Korall 59. 2015. 194–197.)

A főváros szemetes múltja (Szelektálok blog, 2015. január 22.)

A történelem a hulladékgazdálkodások története – interjú Umbrai Laurával a budapesti hulladékgazdálkodás előzményeiről (Susánszky Mátyás Pál, 2015. január 20.)

Így szemeteltek Budapesten – könyvajánló (Városjáró blog, 2014. december 10.)

 

Iparpolitika és Budapest a Kádár-korszakban

A Kádár-korszak nagymértékben alakította Magyarország arculatát, jelentős hatást gyakorolt az ország gazdasági és társadalmi viszonyaira. Ezzel együtt a politikai rendszer felépítménye nem bizonyult homogénnek, a különböző pártszervezeti, szak- és államigazgatási szintekhez eltérő társadalmi, gazdasági és politikai csoportok és az általuk alakított erőterek kapcsolódtak.

Mindez fokozottan igaz volt Budapestre. A főváros modernizálását sok területen lassította a szocialista berendezkedésre jellemző egyenlősítő politika, s ez feszültségeket keltett. Különösen markánsan jelentkezett ez az iparfejlesztésben. Mind helyi, mind országos szinten állandósult a forrásokért folytatott küzdelem a párt országos és helyi szervei, a vállalatok, a minisztériumok és a Fővárosi Tanács között. Az ágazati jellegű iparpolitika és a Budapesttel kapcsolatos iparfejlesztési politika képviselőinek konfliktusai így meghatározták a gazdasági irányvonalat, de ez a küzdőtér lehetővé tette azt is, hogy megjelenjenek alternatív, a központi akarattól független folyamatok.

Ezeket térképezi fel a szerző a Politikatörténeti Intézet Budapest-történeti Műhelyében folytatott kutatásában, elősegítve a Kádár-korszak budapesti és országos iparpolitikájának megismerését.

 

Kondor Attila Csaba (1981) geográfus és jogász, jelenleg az Aquaprofit Zrt. terület- és településfejlesztési üzletágának igazgatója. Társadalomföldrajzból doktorált 2011-ben, disszertációja Téralkotó normák és területi szabályozás címmel az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának gondozásában jelent meg.

A szerző egyik fő kutatási területe, egyben jelen monográfia alapja a Budapesttel kapcsolatos, 1956–1990 közötti iparpolitika vizsgálata abból a szempontból, hogy az egyes politikai és gazdasági döntéshozatali szintek, illetve a keletkezett szabályok milyen hatással voltak a város gazdaságára és a főváros területi szerkezetére. A kutatást a Politikatörténeti Intézet Budapest-történeti Műhelye támogatta.

 

Budapest választ

Honlapunk: WWW.BPVALASZT.HU

 

E könyv a történeti választási szakirodalomban eddig jellemző esettanulmányok helyett az adott terület (Budapest) választói magatartását nem egy időpontban, hanem egy egész korszakban vizsgálja, és nem is választásról választásra haladva, hanem az átfogó, általános jellemzőkre figyelve. A két világháború közötti fővárosi társadalom és a választási eredmények térbeli szerkezetének ábrázolására és összehasonlítására kerít sort több módszer használatával, köztük az igen plasztikus, városrészi és szavazóköri kartogramok (térképek) segítségével.

A Horthy-korszakban a modern Budapest a központi hatalom által elismerten és elfogadottan tágabb politikai szabadsággal rendelkezett az ország többi részéhez képest. Ez a szabadság magának a tekintélyelvű rendszernek is feszegette a kereteit. Kérdés, hogy milyen problémákat okozott a fővárosi politikai rendszer működésében az, hogy a jobboldali hatalom nem kívánta átadni Budapest 1919–1920-ban megszerzett vezetését, ám éppen itt nézett szembe a legerősebb ellenzékkel, ahol kevesebb lehetősége volt a választók befolyásolására.

A korszak kormányerőinek dilemmája leegyszerűsítve úgy szólt: hogyan biztosítható a főváros „megfelelő” jobboldali vezetése titkos szavazás mellett és – kiegészülve az országos és a fővárosi vezetés egymástól eltérő konfliktusaival – hogyan hatott mindez Budapest önkormányzatára, autonómiájára? Milyen speciális választási szabályozásokkal és technikákkal („korrektívumokkal”) próbálta korlátozni a hatalom a titkos választásokon megnyilvánuló szabad politikai akaratnyilvánítást, és csökkenteni az ellenzéki erők befolyását?

Mindezek ellenére a pártok által kapott szavazatok mögött valós társadalmi támogatottság állt, ezért a választási rendszer korlátainak figyelembevételével a fővárosi eredmények alkalmasak a választói magatartás vizsgálatára. Milyen volt a korabeli Budapest jellemző „választási térképe”, mennyire volt stabil az egyes pártok, irányzatok támogatottsága a két világháború között? Milyen társadalmi-politikai törésvonalak magyarázhatják a fővárosi választási eredményeket? E könyv a fenti kérdésekre keresi a válaszokat.

 

IGNÁCZ KÁROLY (1976) történész, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa. Fő kutatási területe Magyarország, kiemelten Budapest választástörténete 1920-tól napjainkig. Szerzője és szerkesztője az Önkormányzati választások Budapesten, 1867–2010 (Napvilág Kiadó, Budapest, 2010) című tanulmánykötetnek.

Jelen monográfia alapjául a szerző ELTE Bölcsészettudományi Karán megvédett doktori értekezése szolgált. A kutatás a Politikatörténeti Intézet Budapest-történeti Műhelye Budapest Választási Adattára projekt keretében zajlott. A kutatás és a fővárosi választási adatbázis összeállítása a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, valamint a Budapest Főváros Levéltára anyagaira támaszkodik.

 

HONLAP

Kötetünkhöz kapcsolódó honlapunk, a WWW.BPVALASZT.HU Budapest 1920 és 1945 közötti választásairól ad áttekintést. Nemcsak közli az egyes választások legrészletesebb, szavazóköri adatait, hanem azokat a térben is ábrázolja. A választási térképeket rávetítettük a Google Maps-re, így az egyes pártok kiugró területei, szavazókörei könnyen beazonosíthatók a főváros jelenkori térképén. Kiderül, milyen volt a korabeli Budapest jellemző politikai „mintázata”, milyen előzményei vannak a főváros jelenkori, továbbra is sokrétű politikai-társadalmi arculatának.

Jobboldali Buda, liberális (Új-)Lipótváros, baloldali Angyalföld. Olyan budapesti városrészek, amelyekhez ma is jellegzetes politikai-társadalmi arculatot kötünk az 1989 utáni választások eredményei alapján. Mik a történelmi előzményei ennek, és milyen hasonlóságok vannak a múlt és jelen választásai között? Budapest mely területein szerepeltek jól, és melyeken rosszul az egyes pártok? Rendelkeznek-e a nagy politikai irányzatok stabil választói bázissal a fővárosban? A válaszokat honlapunkon találja.

 

SAJTÓVISSZHANG

Szemere Katalin: Képtelen plakátok, tiltott séták. Népszabadság, 2014. április 4.

Nyilas Gergely: Ritka ajándék, ha nyerhet az ellenzék. Index, 2014. április 1.

Király András: Horthy alatt nem volt szükség Kubatovra. 444.hu, 2013. november 6.

Nádori Gergely: Budapest választ. Internet a tanórán. Tanárblog, 2013. október 11.

Zubreczki Dávid: Jobb vagy baloldali volt a környéketek ezelőtt 70-80-90 évvel? Urbanista blog, 2013. október 9.

Barotányi Zoltán: „Feltűnő hasonlatosság” – Ignácz Károly történész Budapest régi választási térképéről. Magyar Narancs, 2013/42. (október 17.)

Szabó Szilárd: Így választott Budapest. Metszetek (Debrecen), 2/4. (2013) 145–149.

Pető Iván: A Horthy-korszak fővárosi választója. Mozgó Világ, 39/11. (2013) 110–113.

 

A jövő Budapestje 1930–1960

A könyv városfejlesztési koncepciókon és rendezési terveken keresztül mutatja be, hogyan gondolkodtak a vizsgált korszak tervezői Budapestről.

Hogyan próbáltak terveikkel alkalmazkodni az éles történelmi fordulatok következményeihez, a politikai környezet és a szellemi légkör gyakori radikális változásaihoz? Mennyiben vették át és alkalmazták a várostervezés nemzetközi irányzatait, hogyan egyeztették össze azokat Budapest sajátos igényeivel, a várospolitikai erőviszonyokkal, a mindenkori hatalom elvárásaival? Milyen elképzeléseket dolgoztak ki a városszerkezet átalakítására, a háborús károk enyhítésére, a mindvégig égető lakáskérdés megoldására, a motorizáció következményeinek kezelésére, a metróhálózat kiépítésére? Hogyan próbálták elérni a különböző építészcsoportok, hogy az ő terveik és vízióik szabják meg a város átalakulását és milyen reális esélyeik voltak erre?

Az egykori tervek születésének és sorsának vizsgálata nem pusztán történeti érdekességű, de hozzájárulhat Budapestről alkotott mai képünk újragondolásához is, miközben módot ad arra, hogy ki-ki átgondolja saját épített környezete sorsának alakulását egy mozgalmas nemzedéknyi időszakban. A kötet így egyszerre tarthat számot a szakemberek – várostervezők, szociológusok, történészek – és a Budapesttel a mindennapokban együtt élők figyelmére.

 

SAJTÓVISSZHANG

Könyvismertető (METSZET, 2012. május)

Könyvismertető (ALAPRAJZ, 2012. január)

Király Dávid: Szinte mindent le akartak bontani Belső-Erzsébetvárosban (HVG.hu, 2011. október 2.)

„Harminc év Budapest-víziói” – beszámoló a könyvbemutatóról (Építészfórum, 2011. szeptember 29.)

Recenzió Beleznay Éva tollából (Építészfórum, 2011. szeptember 29.)

„Mindenki elől eldugták a Budapest jövőjét meghatározó tervet” (Magyar Nemzet Online, 2011. szeptember 28.)

A kötetet 2011. szeptember 27-én mutatta be Beleznay Éva urbanista (Budapest volt főépítésze) és Feitl István történész (Politikatörténeti Intézet).