Leszbosz, Európa szégyene

A Théâtre le Levain és a Le Monde Diplomatique – magyar kiadás közös kiadása.

Fordította Piróth Attila.

Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni. (Emberi jogok egyetemes nyilatkozata)

Az Égei-tenger szigeteinek túlzsúfolt táboraiban több tízezer menekült vesztegel. Kétharmaduk nő és gyermek. A táborok sértik a legalapvetőbb emberi jogokat: az egészséghez, a családhoz, a megfelelő lakhatáshoz való jogot.

A legnagyobb tábor a nem egész egy négyzetkilométer területű, 18 ezer lakójú Moria Leszboszon.

Valóban meghaladja a 450 milliós EU erejét, hogy emberhez méltó körülményeket biztosítson a hotspotokon, az érkezési befogadó állomásokon?

Jean Ziegler, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának szakértője szerint távolról sem. Elemzésében előre megfontolt, intézményes erőszakkal vádolja az EU-t.

„Ma a hotspotok egy pontos stratégia szolgálatában állnak: az elrettentés és a terror szolgálatában. A cél: olyan rémületet gerjeszteni, hogy az üldözöttek letegyenek országuk elhagyásáról. Mivel az üldözöttek az »európai életforma ellenségei«, vagy ahogy a lengyel miniszterelnök mondta, »fenyegetést jelentenek a kontinens etnikai tisztaságára«, jobb, ha rettegnek a Leszboszon és más hotspotokon uralkodó életkörülményektől.”

A SZERZŐRŐL

Jean Ziegler a jog és a szociológia doktora. Huszonnyolc éven át volt a svájci szövetségi parlament szociáldemokrata képviselője; az ő kezdeményezésére szállították le a választójog korhatárát húsz évről tizennyolcra.

2000 és 2008 között az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának élelmezésügyi különmegbízottja volt; itt szerzett tapasztalatait foglalja össze Destruction massive. Géopolitique de la faim (Tömegpusztítás: az éhezés geopolitikája) című megrázó könyve. 2009 óta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tanácsadó bizottságának alelnöke.

Harminc könyv szerzője; magyarul megjelent művei: Vizsgálat egy minden gyanú felett álló ország ügyében (Kossuth, 1977) és A szégyen birodalma (Kairosz, 2009).

A fedélen Razieh Gholami festménye. 

Razieh Gholami a háború elől menekült Afganisztánból Iránon és Törökországon át Európába, a béke, a biztonság és z élhető jövő reményében. Férjével és két gyermekükkel az Égei-tengeren átkelve, életüket kockáztatva érkeztek Leszbosz szigetére 2018-ban. Két évet töltöttek Moria poklában, bizonytalan és embertelen körülmények között. Jelenleg Olaszországban, egy Nápoly melletti menekülttáborban élnek.

A borítón szereplő, Határok című festményét a The Hope Project (lásd 84. oldal) műhelyében alkotta 2019-ben.

„A biztonsághoz vezető út nehéz. Európa nem akar menekülteket. Azt hittük, biztonságba jutottunk, de Európa azt akarja, hogy tovább kínlódjunk, és vissza akar küldeni a veszélyek közé.”

Az uniós menekültpolitika sötét oldala. Könyvajánló az Átlátszón

Az Európa-erőd kínzókamrái. Recenzió az Új Egyenlőségen