Hollywood a vasfüggönyön túl

Az 1945-ben bemutatott második világháborús film, az Amerikai sas és az 1989. december 28-án mozikba kerülő sci-fi-horror, a Támadók a Marsról között a magyar közönség közel hétszázötven amerikai filmet láthatott a hazai mozikban. Ezek hozzávetőleg kétharmadát 1948 ősze és 1988 között, olyan évtizedekben, amikor a szocialista kultúrpolitika elvei szerint működő filmimport és -forgalmazás állami monopólium volt, a bejövő filmeket pedig ideológiai és minőségi szempontok alapján cenzúrázták. Vagyis Hollywood még e szigorú kontroll mellett is jelentős szerephez jutott idehaza.

A kötet a fent említett két végpont között kíséri figyelemmel az amerikai film magyarországi jelenlétét és az azt övező kultúrpolitikai vitákat: a teljes elzárkózás sztálini éveitől kezdve a hruscsovi olvadás óvatos hidegháborús párbeszédén és nyitásán át az enyhe, majd mind határozottabban felszínre jutó kommercializáció évtizedéig. A vasfüggöny – vagy „nejlonfüggöny” – ellenére az amerikai film a szovjet blokk Magyarországának egyik legjelentősebb élménygyártójává és az ott élők mindennapjainak szerves részévé vált, így a gondolkodásra gyakorolt hatása sem volt elhanyagolható.

A kötet facebook-oldalán olyan történetek találhatóak, amelyek magából a könyvből kimaradtak.

A szerzőről:

Takács Róbert (1978) az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem és politikaelmélet szakon diplomát, majd 2012-ben doktori fokozatot. 2003 óta a Politikatörténeti Intézet munkatársa, 2016-tól a Múltunk folyóirat felelős szerkesztője. Fő kutatási területei: Magyarország 20. századi története, sajtó- és médiatörténet, művelődéstörténet, Kelet és Nyugat kulturális kapcsolatai, politikai humor.

Könyvbemutató

(27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2022. október 1. – a szerzővel, Takács Róberttel beszélget Sipos Balázs történész és Varga Balázs médiatörténész.)

A Napvilág Kiadónál korábban megjelent könyvei:

A származási megkülönböztetés megszüntetése 1962–1963 (2008)

Politikai újságírás a Kádár-korban (2012)

Kérdések és válaszok a Kádár-korról (2013)

VISSZHANG

Sipos Balázs recenziója a Századokban (Takács Róbert: Hollywood a vasfüggönyön túl. Századok, 2005/3.)

Hollywood a vasfüggönyön túl – Takács Róbert történész az amerikai filmgyártásról és a szocialista Magyarországról (Csunderlik Péter interjúja a Népszavában, 2022. augusztus 7.)

A hanyatló Nyugat szimbólumának, a westernnek kétszer kellett meghódítania Magyarországot (Dippold Ádám ajánlója a Qubiten, 2022. július 16.)

Képes kedvcsináló a kötethez a Mércén (2022. június 17.)

PODCAST

Balázsy István, Csunderlik Péter, Laska Pál, Takács Róbert

Révai József elhíresült kijelentése szerint „a legrosszabb orosz film is jobb, mint egy amerikai”, de az 1980-as évek magyar panellakói aztán mégis a „Magányos farkas” című Chuck Norris-akciófilm vetítésére özönlöttek a szomszédba, ha volt egy kultúros, aki a művelődési otthonból hétvégére hazavihette a város egyetlen „képmagnóját”, vagyis videóját, ami akkor annyiba került, mint egy autó. Takács Róbert történésszel, a „Hollywood a vasfüggönyön túl” című kötet szerzőjével beszélgettünk arról, hogy a Rákosi-rendszerben miként ostorozták a „reakciós Hollywoodot”, hogy aztán a propaganda ellenére mégis tömegek ostromolják a mozikat, amikor 1956 után bemutatták az első amerikai filmeket Magyar Népköztársaságban.

Miként forgalmazták a hollywoodi filmeket és milyen koprodukciók és együttműködések születtek a jenki Pál utcai fiúktól a Hungária körúton ollózó Peléig és a Növényi Norbert műlábát leszakító Arnold Schwarzeneggerig? Kik voltak azok a társadalomkritikus rendezők, akiket a „Másik Amerika” hangjaként ünnepeltek – hát persze, hogy köztük volt egyik kedvencünk Sidney Lumet -, és miként viszonyultak Steven Spielberg vagy George Lucas munkásságához a Hermann István „A mai kultúra problémái – Kapitalista kultúra, szocialista kultúra” című 1974-es művén iskolázott kádárista ideológusok? Milyen marxista értelmezéseit alakították ki a „Csillagok háborújának” és az „E. T.”-nek, miképp hamisították a filmképregényeket, és miként küldték művészgarbós esztéták a filmtörténet szemétdombjára a „Terminátort”? De a kedvencünk a „Robotzsaru” lesajnáló Filmvilág-kritikája: „Itt minden olajozott, precíz, szinte tökéletes. Robot forgatókönyvíróval, robotrendezővel. Alkalmasint robotnéző is akad majd hozzá.”