Akció!

Imre: Egy emlékirat

2 880 Ft

489 készleten

Megjelenés: 2021

Oldalszám: 318

Leírás

„Kimeríthetetlen örökség a múlt.” (Edward Prime-Stevenson)

 

Fordította: Bojti Zsolt

A fordítás az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült.

 

Az 1900-as évek Budapestjére invitálja olvasóját ez a regény, mely 1906-ban íródott, de sokáig csak igen szűk körben volt hozzáférhető, csak angolul és később németül. Az elbeszélő, egy Oswald nevű angol (ez vélhetőleg magát a szerzőt takarja), megismerkedik egy Imre nevű fiatal katonatiszttel, és az első pillanattól valami különös harmónia köti össze őket. Mindketten magányosak, és mindketten egy súlyos titkot hordoznak: a férfiak iránti vonzalmukat. Nem mernek megnyílni egymás előtt, félnek az elutasítástól – míg végül mindketten rájönnek: ez bizony szerelem, ezen nincs mit titkolni. De vajon nem nőies dolog-e egy férfibe beleszeretni? Nem beteges dolog-e az ilyesmi? – merül föl mindkettőjükben a kínzó kétség. És mint minden szerelem, Oswald és Imre kapcsolata is számos csalódáson, örömön, keserűségen át jut el a végkifejletig. Közben Prime-Stevenson bemutatja a századfordulós Magyarországot (úgy tűnik, valóban járt itt, tudott magyarul is!), meg az akkoriban egyre népszerűbb pszichológiai gondolkodást, adottság és választás izgalmas sorskérdéseit.

Nádasdy Ádám

 

Részlet a fordító előszavából:

A századfordulón Amerikából Európába települt író és zenekritikus, Edward Prime-Stevenson (1858–1942) 1906-ban álnéven, pár száz példányban, magánkiadásban jelentette meg Imre: Egy emlékirat című kisregényét. Ennek első magyar fordítását és kritikai igényű kiadását tartja kezében az Olvasó. A férfiak közti szerelemről szóló irodalom fontos mérföldköve ez a mű: a kutatás szerint az egyik első olyan angol nyelvű, erotikát mellőző, mégis nyíltan meleg tárgyú regény, amely harmonikusan végződik; mi több, talán ez az első olyan regény, amelyet maga a szerző nevezett meg „homoszexuális” prózaként. Nem is találunk a szövegben a korabeli hasonszőrű művekre jellemző hajmeresztő fordulatokat, rémtörténetekbe illő teremtményeket, az utcákon sokatmondóan kószáló fiatal férfiprostituáltakat, ópiumbarlangban kalandozó arisztokratákat, rendőrségi rajtaütéseket, ereszcsatornán menekülő férfiakat vagy épp magánházak rejtekében, parfümfelhőben úszó orgiákat. Ehelyett egy viszonylag egyszerű történetet kapunk két férfi megismerkedéséről, akik a másik teste helyett egymás lélektanát térképezik fel, miközben fokozatosan nyílnak meg egymásnak, és teszik le a társadalom előtt hordott álarcukat.

A mű irodalomtörténeti jelentősége mellett szépirodalmi értékei talán eltörpülnek, a regény azonban fontos kortörténeti és „kórtörténeti” dokumentum, amely ügyesen egyensúlyoz a fikció és a valóság jelen esetben igen keskeny határán. A regény során betekintést nyerünk a férfiszerelem európai és magyarországi kultúrájába és az azt vizsgáló tudományba: az elbeszélő, Oswald egy Prime-Stevenson által kitalált szexológusnak, Xavier Mayne-nek – mint a szöveg szerkesztőjének – ajánlja fel visszaemlékezéseit. A regény így a páciens és az orvos, tágabb értelemben az alany és a tudomány hangján cáfol rá öt korabeli tévhitre (ezeket Prime-Stevenson egy másik, tudományos igényességgel megírt ismeretterjesztő munkájában sorolja fel): e tévhitek szerint a homoszexuális férfi fizikuma abnormális, erkölcse degenerált, biztosan szodomita, soha nem házasodik, ugyanakkor szexualitása heteroszexuális házassággal gyógyítható. A regényben a száraz, tudományos nyelvezethez szinte már visszatetsző önirónia és erőltetett szellemeskedés párosul, amelyek – Prime-Stevenson szerint – a társadalmi megítélés miatt lettek a homoszexuális temperamentum jellemző vonásai. A végeredmény egy olyan írásmű, amelyben az érintett elbeszélő és a tudomány eltérő beszédmódja és nézőpontja különös kölcsönhatásának következtében a személyes memoár stílusjegyei keverednek a korabeli tudományos művekre jellemző attribútumokkal.

 

VISSZHANG

120 év után ismerhetjük meg Imre hadnagy elsöprő férfiszerelmét – Kránicz Bence kritikája a 24.hu-n

Nádasdy Ádám a könyvről a Café Péntekben, Váradi Júlia kulturális ajánlóműsorában (Újra itt a Könyvhét, Klubrádió, a 15.21 perctől)

PODCAST

 

A kötet szolgál a Politikatörténeti Intézet podcast sorozata 14. adásának apropójául, ezért felhívjuk olvasóink figyelmét (a jelen törvényi kötelezettségeknek megfelelően), hogy itt  a(z egyesek által) hagyományosnak nevezettől eltérő tartalom következik, szerintünk abszolút pozitív értelemben.

 

A beszélgetés résztvevői:

Bojti Zsolt, a kötet fordítója
Kanicsár Ádám András újságíró
Nádasdy Ádám költő, műfordító, a kiadás lektora


A PTI Podcast sorozata itt érhető el (Anchor).

 

A beszélgetésben az alábbi kérdések kerülnek szóba:

  • Miért fontos regény irodalomtörténeti szempontból az Imre: Egy emlékirat?
  • Miért lehet különleges a magyar olvasók számára?
  • Milyen környezetben jelent meg eredetileg a regény? Miért lehetett nehéz vagy kockázatos akkoriban egy LMBTQ-témájú könyv kiadása?
  • Mit tudunk a szerzőről, Edward Prime-Stevensonról?
  • Milyen tudományos és ismeretterjesztő céljai voltak a szerzőnek a könyvvel?
  • Hogyan jelenik meg a korabeli tudományos álláspont az LMBTQ emberekről a regényben?
  • Miért tarthatjuk érdekesnek a magyarság megjelenését a könyvben?
  • Milyen hatása volt a könyvnek a megjelenés időszakában és milyen hosszútávú hatásokról beszélhetünk?
  • Milyen plusz tartalmakkal találkozhatunk a kiadásban?
  • Miért különösen fontos a regény megjelenése napjainkban Magyarországon?

 

AJÁNLOTT IRODALOM:

Bojti Zsolt: ERÓSZ ÉS AGAPÉ – Erotextus Edward Prime-Stevenson Imre című regényének expozíciójában (Litera, 2019/2)

Zsolt Bojti: Slum or Arcadia? Hungary as “Other Space” in Imre by Edward Prime-Stevenson (Hungarian Journal of English and American Studies)

László Ferenc: Párnacsata (“You are a Magyar!”) (Magyar Narancs, 2007.12.06.)

Rekordárat fizettek egy Budapesten játszódó melegregényért (hvg.hu, 2009.05.04.)

 

Érdekelhetnek még…