Leírás

KÖNYVBEMUTATÓ

2025. június 10., 16.00 óra, OR-ZSE Könyvtára

Szita Szabolcs új kötetét bemutatta és a szerzővel beszélgetett:

➤ Frisch György, a Nemzetközi Mauthausen Bizottság elnökségi tagja, a NÜB Alapítvány elnöke;
➤ Gyáni Gábor történész, tudományos kutató, az MTA rendes tagja;
➤Dr. Nuber István ny. egyetemi docens.

Moderált Szunyogh Szabolcs író, újságíró.

FÜLSZÖVEG

A menedéklevél (védelmet nyújtó levél) az elmúlt századokban többféle formában volt ismert. Ilyet állítottak ki – főként Nyugat-Magyarországon – a földesúri birtokokon menedéket kapott zsidó csoportoknak, családoknak; a jogokat és kötelességeket írásban rögzítették. A védelmet nyújtó „zsidótartásért” legtöbbször évente fizettek. Vásároltak a téli letelepedésre, védelemre szorult vándorló cigány csoportok (kumpániák) is. Menlevélnek a kormányhatalom által kibocsátott iratot nevezték, amely megegyezés után városok, várak, más objektumok átadása esetén a legyőzött, megadást tanúsító védőknek (csapatnak, seregrésznek stb.) bántatlanságot garantált. A személyi iratot a tisztek, a legénység egyaránt megkapták. Magyarországon a komáromi vár osztrák birtokba adása (1849. szeptember 27.) következményeként a szabad távozást garantáló császári menlevél maradt emlékezetes. Sok ember életét, szabadságát mentették meg vele, köztük Jókai Mórét.

A 20. század derekán, a háborús üldöztetés idején a védlevél (Schutz-Pass) Budapesten ismét használatba került. Kibocsátói sokezer életet mentettek meg. A megrázó történetet könyvünk rögzíti. A két háború között – és 1944-ig – a magyar zsidók többsége csupán felekezeti csoportnak, a magyar nemzet elválaszthatatlan részének érezte magát. Nem észlelték, hogy 1942-től a zsidó menekültek kézzel fogható bizonyítékkal szolgálnak a zsidó önmeghatározás és a politikai realitások közötti áthatolhatatlan szakadékra.

A második világháború idején az üldöztetésnek, csakúgy, mint a menekülésnek és a szervezett vagy spontán menekítésnek, több módja létezett. A kötet sorra veszi a Budapesten és Magyarországon elérhető menekítési módokat, a mentés főszereplőit, a sokszor életveszélyes módszereket. A szöveget sokszínű fotódokumentáció, eredeti dokumentumközlések egészítik ki.

A SZERZŐRŐL

Szita Szabolcs (1945–) egyetemi tanár, történész. Munkái a nemzeti kérdés, a második világháborús üldöztetés és életmentés történetét széles körben tárgyalják; főként a hazai zsidóság, németség, cigányság XIX. és XX. századi sorsfordulóival foglalkozik. 1990. decemberében a háborús üldöztetés két túlélőjével megalapította a budapesti Holocaust Dokumentációs Központot. Hazai és nemzetközi tevékenysége, kezdeményezései jelentősen hozzájárultak az emlékkultúra fejlődéséhez, a Soá történetének könyvészeti, múzeumi feldolgozásához, bemutatásához és oktatásához. Több magyar és osztrák állami kitüntetés, négy díj tulajdonosa, 1980-tól a Nemzetközi Mauthausen Bizottság és a Tudományos Tanácsadó Testület (Bécs) tagja, a Keresztény-Zsidó Társaság (Budapest) elnökségi tagja. 2005-ben a jeruzsálemi erdőben a Keren Kajemet (Zsidó Nemzeti Alap) tiszteletére 70 fát ültetett.

VÁLOGATÁS a szerző tudományos publikációiból

Halálerőd. A munkaszolgálat és a hadimunka történetéhez, 1944–1945. Budapest, 1989.

Utak a pokolból. Magyar deportáltak az annektált Ausztriában, 1944–1945. Kecskemét, 1991.

A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége. A GYOSZ kiépítése és tevékenysége 1902-től 1948-ig. Budapest, 1996.

A humánum példái. Dokumentumok, emlékezések a magyarországi embermentő akciók 1944–1945 évi történetéhez. Budapest, 1998.

Magyarok az SS ausztriai lágerbirodalmában. Budapest, 2000.

A Gestapo Magyarországon. A terror és a rablás történetéből. Budapest, 2002.

Zwangsarbeit, Todesmaersche, Überleben durch Hilfe. Budapest, 2004.

Raoul Wallenberggel Moszkváig. Langfelder Vilmos élete és családtörténete. Budapest, 2011.

A hiányzó ember. Raoul Wallenberg, a humánum lovagja. Budapest, 2014.

A Gestapo tevékenysége Magyarországon, 1939–1945. Budapest, 2014.

Gyógyíthatatlan sebek. Magyarok az auschwitz-birkenaui lágerbirodalomban. Budapest, 2016.