budapest kifejezésre történő keresés eredménye:

Hét szűk esztendő

Szemernyit sem fejlődött az elmúlt hét esztendőben a magyar gazdaság, leszakadt riválisaitól, az új uniós tagállamoktól. Három recesszión esett túl, amelyek nem múltak el nyomtalanul. Csökkent a jövedelmek vásárlóereje, romlanak az életkörülmények, amortizálódnak az eszközök és az otthonok.

Az egymást követő kormányok szüntelen válságkezeléssel foglalatoskodtak. A Gyurcsány-kormány 2006-ban megpróbálta helyreállítani az egyensúlyt egy féloldalas stabilizációs programmal és szerkezeti reformokkal, de törekvéseinek a népszavazás véget vetett. A Magyarországot 2008 októberében elérő nemzetközi pénzügyi válság következtében felrémlő pénzügyi katasztrófát, súlyos veszteségek árán, a Bajnai-kormány állította meg. Az őt váltó Orbán-kormány radikális fordulatot vett: az államadósság elleni harcot gazdasági szükségállapotként képzelte el, ennek jegyében a központi hatalom alá rendelte a független intézményeket, kiiktatta a kormányzás alkotmányos ellensúlyait, és megteremtette a lehetőségét, hogy a gazdaság bármely szegmensébe tetszése szerint beavatkozhasson. A gazdaság tartalékait kisajátította és felélte, szembefordult az országot a válságból kimenekítő nemzetközi szervezetekkel. Kialakította az önkénygazdaság keretrendszerét. A kötet ezt a folyamatot tekinti át, időrendben, egészen a végső kérdésig: vajon hány szűk esztendő követi még ezt a hetet?

 

„Igazságtalan az élet: amennyi fájdalmat a 2008-as pénzügyi válság és az azt követő, elhúzódó recesszió okozott, legalább akkora izgalmat és intellektuális élményt jelent annak, aki elmerül az események tanulmányozásában” – mondja a szerző, akit pályája kezdete óta foglalkoztat a gazdasági krízisek természete.

Farkas Zoltán 2001 óta a HVG munkatársa, ezt megelőzően – a Népszabadságnál tett másfél éves kitérőt leszámítva – csaknem negyed évszázadon át a Magyar Rádió munkatársa volt, politikai és gazdasági műsorok riportere, szerkesztője, műsorvezetője. Írásait, tanulmányait több mint három évtizede közlik hetilapok és folyóiratok; köztük kitüntett szerepe volt s van a Mozgó Világnak.

A Hét szűk esztendő a Gyurcsány-kormány 2006-os stabilizációját, a Bajnai-kormány válságkezelését és az Orbánkormány „fülkeforradalmát” tekinti át, elemezve, hogy az egymást váltó, eltérő gazdaságpolitikai felfogások és próbálkozások következtében miként s miért vergődik a magyar gazdaság, a folyamatok hogyan vezettek el az állam gazdasági teljhatalmát törvényesítő önkénygazdaságig.

 

„Kitűnő tollú újságíró van Magyarországon, szerencsére, nem is egy. Van számos felkészült gazdasági szakértőnk. Ám az olyan ember, akire mind a két elismerő jellemzés ráillene, igen ritka. Egyet jól ismerek: Farkas Zoltánt. Gimnazista kora óta nyomon követtem pályáját, örömmel figyeltem tehetsége kibontakozását, tekintélye felfelé ívelését. Most pályafutása új csúcsponthoz érkezett; új könyvében megmutatkozik minden erénye: a naprakész tájékozottság a hazai és a külföldi eseményekben és irodalomban, a probléma felismerésére való készség, az elmélyültség, a szakmai műveltség és mindezzel elválaszthatatlanul összeötvöződve, az elkötelezettség a demokrácia és a piacgazdaság iránt. Tanulságos és olvasmányos művét melegen ajánlom az olvasó figyelmébe.”

(Kornai János, a Harvard University és a Budapesti Corvinus Egyetem emeritusz professzora)

 

SAJTÓVISSZHANG

A nem szokványos gazdaságpolitikától az önkénygazdaságig (Karsai Gábor, 2014. november 6.)

A válságtól az önkénygazdaságig (Népszava-interjú, 2014. június 14.)

A Fidesz önkénygazdasága (Interjú a szerzővel, Szénási Sándor, 168 óra, 2014. június 13.)

Hét szűk esztendő – ismertető (Könyvkultúra magazin, 2014. június)

 

Az igazság az utcán hever (open access)

A kötet pdf-ben letölthető itt

 

A kötet fő kérdése, hogy a 20. század során a mindenkori magyar állam hogyan kezelte a városi hajléktalanságot mint a lakhatási szegénység legszélsőségesebb formáját. Miközben számos sikeres és sikertelen állami és önkormányzati próbálkozást bemutat, megállapítja, hogy végeredményben az állam a mai napig nem képes igazságos és fenntartható módon kezelni a lakhatási válságot. A szerző azt is vizsgálja, hogy az 1900-as évek elejétől napjainkig milyen szerepet játszottak az alulról kiinduló kezdeményezések abban, hogy az állam érdemben foglalkozzon a lakhatási szegénység és a hajléktalanság megoldásával.

A mű hiánypótló módon összefoglalja a lakhatásért és a lakásszegénységben élő emberek méltóságáért folytatott küzdelmek eddig kevéssé ismert történetét. A könyvből az is kiderül, hogy az alig két évtizeddel a rendszerváltás után lezajlott viszonylag könnyűnek tűnő átmenet az autoriter kormányzás felé miként jelzi, hogy a demokratikus intézmények formális meglétén túl a magyar társadalom képtelen volt erős bázist építeni a demokrácia érdemi működéséhez. A szerző szerint a szegénység fokozódó üldözése annak nyílt elismerése, hogy az olyannyira vágyott kapitalista állam képtelen hathatós megoldást találni a mélyen gyökerező strukturális problémákra. Ebben az értelemben a hajléktalansággal kapcsolatos politikai harcok messze nemcsak a lakástalanságról szólnak, hanem összesűrítik és kikristályosítják a posztszocialista magyar társadalom belső ellentmondásait. Ahhoz, hogy a válság felismerésén túl érdemi szakpolitikai és strukturális válaszokat lehessen kikényszeríteni az államtól, illetve az önkormányzatoktól, feltétlenül szükség van erős lakhatási mozgalomra, amely meghaladja mind a szociális ellátás, mind pedig az ügyközpontú tiltakozás kereteit, és cselekvése középpontjába a lakásszegénységben élő csoportok közötti szolidaritást, az érintett csoportok aktivizálását és a rendszerszintű változást helyezi.

 

Udvarhelyi Éva Tessza (1980) kulturális antropológus és környezetpszichológus. Doktori fokozatát a City University of New Yorkon szerezte 2013-ban. A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport egyik alapítója, és több mint 10 éve az Artemisszió Alapítványnál dolgozik mint interkulturális tréner.

 

Fontosabb publikációi:

„If we don’t push homeless people out, we will end up being pushed out by them”. The Criminalization of Homelessness as State Strategy in Hungary. Antipode, 2014. június, Vol. 46. No. 3., 816–834.

Köztér, demokrácia és kulturális sokszínűség. Az Egyesült Államok társadalomtudományi szakirodalmának kritikai összefoglalója a jó közterekről. Régi-új Magyar Építőművészet, 2010/5. 10. évf., 5. sz., 15–21.

Vándorok kultúrák között. Az interkulturális tanulásról külföldre készülő fiataloknak. Budapest, Artemisszió Alapítvány, 2007

 

KÖNYVBEMUTATÓ

2014. június 10.
„Tégy az emberért!” Központ

Résztvevők:
ÓNODY-MOLNÁR DÓRA újságíró (Népszabadság)
KERESZTES JENŐ hajléktalan aktivista (A Város Mindenkié csoport)
TAUSZ KATALIN szociálpolitikus (ELTE TáTK)
és a szerző.

 

 

Lengyel, magyar „két jó barát”

A dokumentumokat válogatta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Mitrovits Miklós

A második világháború utáni lengyel–magyar kapcsolatok alakulása – szemben a korábbi évszázadok történetével – mindmáig feldolgozatlan területnek számít. E dokumentumkötet kísérletet tesz arra, hogy átfogó, globális képet adjon az 1956-os események után kezdődő „új időszámítás” eddig nem ismert lengyel és magyar levéltári forrásaiból a kelet-európai rendszerváltás küszöbéig. A kötet jól dokumentálja a magyar–lengyel politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok alakulását. A közzétett összesen több mint százhúsz lengyel és magyar levéltári forrás jelentősen növeli ismereteinket a két ország közösnek determinált politikai útjáról és kapcsolatairól, és egyben rámutat a sokban eltérő belső fejlődésükre, valamint a konfliktusos helyzetekben előtérbe kerülő érdekkülönbségekre is. Megmutatja, hogy a két ország vezetői miképpen gondolkodtak egymásról, a világban zajló eseményekről, a Szovjetunióról, a németkérdésről és magáról Nyugat-Németországról, és mit is értenek országaik szempontjából hidegháború alatt. A kiválogatott dokumentumok egyben hozzájárulnak ahhoz is, hogy a 20. századi magyar és lengyel történelemről ne csupán a hazai, hanem a másik szemszögéből is ismereteket szerezzünk, és ez igen fontos mind a tudomány számára, mind a történeti ismereteinek szélesebb körben való bővülése szempontjából is.

Az iratok zömmel a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából (az MSZMP vezető testületei és a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma iratai), a varsói Újkori Iratok Levéltárából (a LEMP vezető testületeinek iratai), valamint a Lengyel Külügyminisztérium Levéltárából kerültek ki, de közlésre került egy-egy dokumentum erejéig más levéltárakban őrzött anyag is.

*

A kötetet szerkesztő Mitrovits Miklós (1978) tanulmányait az ELTE-n és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte. Évek óta foglalkozik Lengyelország és a magyar–lengyel kapcsolatok történetével. 2010-ben jelent meg első könyve, amely a lengyel Szolidaritás mozgalom történetét és annak nemzetközi vonatkozásait mutatta be (A remény hónapjai… A lengyel Szolidaritás és a szovjet politika, 1980–1981. Napvilág Kiadó).

 

2014-ben a Lengyel Történelmi Társulat ezt a dokumentumkötetet jelölte a Felczak-Wereszycki-díjra.

 

 

Polak, Węgier, „dwa bratanki”
STOSUNKI POLSKO–WĘGIERSKIE W DOKUMENTACH 1957–1987

Wstęp oraz wybór i opracowanie dokumentów
Miklós Mitrovits

 

Temat stosunków polsko-węgierskich po drugiej wojnie światowej – w przeciwieństwie do stosunków przedwojennych – jest prawie całkowicie nieopracowany do dziś. Niniejszy tom prezentuje wszechstronny wybór dokumentów z dotychczas nieznanych źródeł polskich i węgierskich z okresu 1957–1987 – od upadku Rewolucji Węgierskiej do początku transformacji w Europie Środkowo–Wschodniej.
Dokumenty, które publikujemy – a jest ich ponad 120 – dotyczą najważniejszych wydarzeń politycznych, gospodarczych i kulturalnych w stosunkach pomiędzy Polską a Węgrami. Znacznie powiększają naszą wiedzę o wspólnej drodze obu krajów a jednocześnie wskazują na rozbieżności w ich rozwoju wewnętrznym oraz różne interesy i decyzje podejmowane w sytuacjach konfliktowych. Wybór prezentuje też sposób myślenia przywódców obu krajów o wydarzeniach na świecie, o Związku Radzieckim, kwestii niemieckiej i o samej RFN. Dowiadujemy się także, jak odnosili się do kwestii zimnej wojny z perspektywy swoich  krajów.
Wybrane dokumenty przyczynią się do pełniejszego zrozumienia historii Węgier i Polski oraz do  poznania obrazu Polski w węgierskich oraz obrazu Węgier w polskich archiwach. Publikowane dokumenty zostały wybrane z zasobów Węgierskiego Archiwum Narodowego (dokumenty Komitetu Centralnego Węgierskiej Socjalistycznej Partii Robotniczej i Ministerstwa Spraw Zagranicznych Węgierskiej Republiki Ludowej) i z Archiwum Akt Nowych (dokumenty KC PZPR) oraz z Archiwum Ministerstwa Spraw Zagranicznych Polskiej Rzeczypospolitej Ludowej. Pojedyncze dokumenty pochodzą z innych źródeł.
Niniejszy zbiór dokumentów ukazał się dzięki pomocy finansowej Międzynarodowego Funduszu Wyszehradzkego i dotacji Hungarian Scientific Research Fund (OTKA).

*
Redaktorem tego tomu jest dr Miklós Mitrovits (ur. 1978), historyk zajmujący się XX wiekiem w Europie Środkowo–Wschodniej. Jest absolwentem Uniwersytetu ELTE w Budapeszcie i Uniwersytetu Katolickiego w Piliscsaba. W roku 2010 ukazała się jego pierwsza książka „Miesiące nadziei… Polska Solidarność a polityka sowiecka w latach 1980-81”.

 

 

Sajtóvisszhang:

Lagzi Gábor: Folytatásra ítéltetett. In: REGIO, 2015. 23. évf. 2. sz. 268-274.

Bencsik Péter: Szocialista testvériség vagy régi barátság?: (Lengyel, magyar – „két jó barát”. A magyar-lengyel kapcsolatok dokumentumai, 1957-1987. Napvilág Kiadó, Budapest, 2014). AETAS: TÖRTÉNETTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT (ISSN: 0237-7934) 30: (1) pp. 217-225. (2015)

Kiss Gy Csaba: Recenzió és emlékezés. KOMMENTÁR (ISSN: 1787-6974) 10: (1-2.) pp. 154-158. (2015)

Tartalmában haladó, formájában szép (Pálfalvi Lajos, ÉS, LIX. évfolyam, 7. szám, 2015. február 13.)

Beszámoló a kötet bemutatójáról (videók)

Lengyelkép. Interjú Mitrovits Miklóssal a lengyel-magyar kapcsolatokról (Magyar Nemzet Hétvégi Magazin, 2014. október 4.)

 

Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia?

Hogy minek nekünk gazdaságpszichológia? Mert azzal foglalkozik, hogy minek nekünk ennek a tárgya: az ember mint erőforrás. Hogy az ember tudása erőforrás lehet a gazdálkodás számára, ezt már megtanultuk. S közben a világban kezdik felfedezni, hogy az ember szociális identitása is az.

Mind a kettő tőke. Emberi tőke a tudás: amikor beruháztak a gyártásába, kiderült, hogy a gyártmány használata több pénzt hoz, mint amennyibe került. És mostanában derül ki: emberi tőke a szociális identitás is. A vele való gazdálkodásról esik a legtöbb szó a könyvben.

A szerző meggyőzően érvel amellett, hogy az identitás figyelembevétele nemcsak erkölcsi és kulturális, hanem éppenséggel gazdasági érdek. Mert az egymástól vagyonban, jövedelemben, jólétben és emberi méltóságban egyre inkább távolodó osztályok magát a gazdaság működését veszélyeztetik, ha hiányzik az akarat arra, hogy viszonyukkal gazdálkodjunk. Új viszonyuk nem reprodukálja azt a régit, amelyet Marx elemzéseiből ismerünk. A klasszikus időszak kapitalista társadalma elitre és olyan tömegre bomlott, amelyet egyre növekvő mértékben belekényszerítettek a javak termelésébe, kirekesztve ugyanazon javaknak a fogyasztásából. A társadalom mai kettéhasadása a kiképezetlen tömeget a termelésből éppúgy kirekeszti, mint a fogyasztásból. S közben nemcsak a szegényedés szorít ki egy ezáltal feleslegessé váló tömeget a termelésből, hanem a másik póluson egy elit gazdagodása is függetlenedik a növekedéstől. Kettejük viszonyának alakulása „évszázados pangást” (secular stagnation) eredményezhet.

Ennek fenyegetését egyre növekvő aggodalommal fürkészik közgazdászok és gazdaságpolitikusok. Amikor aggódásukban részt vállal a gazdaságpszichológia, bemutathatja egy identitásgazdálkodás szükségességét és lehetőségeit. Ahogyan ezt jelen könyv is teszi.

Garai László pszichológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Szegedi Tudományegyetem Közgazdaságtani Doktori Iskolájának, az egyetem Gazdaságpszichológiai Tanszékének és a Dél-Franciaországban működő European Department of Economic Psychologynak az alapítója.

E könyvének anyagából gazdaságpszichológiai szemináriumot vezetett a Kaliforniai Állami Egyetemen és előadásokat tartott a Nemzetközi Gazdaságpszichológiai Kutató Társaság (IAREP) több, egymást követő kollokviumán.

 

A szerző korábbi fontosabb munkái:

Személyiségdinamika és társadalmi lét (1969)

„Kis pénz, kis foci” – Egy gazdaságpszichológia megalapozása (1990)

Quo vadis, tovaris? A modernizáció útjáról és a rajta vándorló emberről. I–II. (1994)

„…elvegyültem és kiváltam”: Televíziós előadássorozat videokazettán az identitásról. I–II. (1997)

Általános gazdaságpszichológia. Egyetemi tankönyv (1997)

Emberi potenciál mint tőke (1998)

Identitásgazdaságtan (2003)

Globális rendszerváltás? Gazdaságpszichológiai megfontolások a válságról (2009)

Reconsidering Identity Economics: Human Well-Being and Governance (Palgrave Macmillan, in press)

 

SAJTÓVISSZHANG

Az identitás gazdaságpszichológiája vagy a gazdaságpszichológia identitása? (Bíró Gábor István, Közgazdasági Szemle, 62. évf. 11. sz. / 2015)

Minek nekünk gazdaságpszichológia (Szabó Katalin, Magyar Tudomány, 2015. november 20.)

Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (HVG hetilap, 2015. szeptember 30.)

 

KÖNYVBEMUTATÓ

A kötetet a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutattuk be Felcsuti Péter, Kovács Árpád, Farkas Zoltán és a szerző részvételével 2015. április 24-én.

 

Vadhajtások

1947-re Kelet- és Nyugat-Európa politikailag kettészakadt, aminek súlyos gazdasági következményei voltak Európa keleti felén. A Szovjetunió érdekszférájába került Magyarországon is követni kellett a harmincas években megindult szovjet iparosítási terveket, amelynek következtében a Magyar Dolgozók Pártja, élén Rákosi Mátyással hozzálátott a „vas és acél országának” felépítéséhez. A bolsevik mintát másoló kommunista párt minden megnyilvánulását áthatotta a voluntarista szemlélet; úgy gondolták, természeti tényezők nem befolyásolhatják a szocializmus építésének terveit.

Ennek a meggyőződésnek a bűvöletében a hatalom korábban soha nem tapasztalt mértékben avatkozott be a természeti környezetbe. A környezeti hatástanulmányok nélkül hozott politikai döntéseknek – akár az ipart, akár a mezőgazdaságot tekintjük – máig ható következményei vannak.

Kötetünk szerzői bemutatják, hogyan próbálták a Szovjetunióban 1948-tól újabb lendületet kapott természetátalakító törekvéseket is adaptálni a hazai viszonyokra; főképp a mezőgazdasági „újításokra”, az újfajta agrobiológiai elképzelésekre és kutatásokra, valamint gyakorlatban való megvalósításukra koncentrálnak, de érintik a nehézipar erőszakos fejlesztésének természetre gyakorolt következményeit is. Megismertetik az olvasót Micsurin, Liszenko és Viljamsz tanainak főbb vonásaival, valamint a liszenkóizmus magyarországi megjelenésével és politikai ideológiává emelésével. Különös figyelmet fordítanak az éghajlatidegen növények meghonosításának kísérleteire; a talajjavítás, erdősítés és vízgazdálkodás területén hozott újításokra, ezeknek pozitív és negatív hatására.

 

BORVENDÉG ZSUZSANNA történész

A tatabányai Bárdos László Gimnáziumban érettségizett. 1999-ben végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán, majd 2001-ben jogász diplomát szerzett a PPKE Jog- és Államtudományi Karán. 1999-től a Történeti Hivatal, később az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa.
Jelenleg a PPKE BTK Történettudományi Doktori Iskolájának hallgatója, kutatási területe Magyarország második világháború utáni története, különös tekintettel a Kádár-korszakra.

Eddig megjelent műve:

Újságírásnak álcázva. A Nemzetközi Újságíró Szervezet Magyarországon
Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2015

 

PALASIK MÁRIA történész

A pestszentlőrinci Steinmetz Miklós Gimnáziumban érettségizett. 1980-ban az ELTE BTK-n szerzett diplomát, majd 1983-ban egyetemi doktor, 1995-ben a történettudomány kandidátusa lett. 2005-ben habilitált az ELTE-n.
Szakmai pályáját középiskolai tanárként kezdte, majd 1986 és 2006 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatója, 1997-től egyetemi docens. 2002–2005 között Széchenyi István ösztöndíjas. 2003-tól az Európai Bizottság Jean Monnet professzora.
2006-tól az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára tudományos főmunkatársa, 2011-től a Kutatási Osztály vezetője. 2007–2008-ban az állambiztonsági iratok átadásának értékelésére létrehozott szakértői bizottság tagja, 2010-ben pedig az 1990 előtti állambiztonsági szolgálatok mágnesszalagra rögzített adatbázisa adatainak felülvizsgálására létrehozott tanácsadó testület tagja. Kutatási területe döntően Magyarország legújabb kori történelmének 1944–1956 közötti időszaka.

Műveiből:

A jogállamiság megteremtésének kísérlete és kudarca Magyarországon, 1944–1949
Budapest, Napvilág Kiadó, 2000

Kovács Béla. 1908–1958
Budapest, Occidental Press – Századvég Kiadó, 2002

A műegyetemisták odüsszeiája, 1944–1946
Budapest, Műegyetemi Kiadó, 2006

Félelembe zárt múlt. Politikai gyilkosságok Gyömrőn és környékén 1945-ben
Budapest, Napvilág Kiadó, 2010

Chess Game for Democracy. Hungary between East and West: 1944−1947
Montreal & Kingston, McGill-Queen’s University Press, 2011

 

SAJTÓVISSZHANG

Horváth Gábor: Könyvajánló: Borvendég–Palasik: Vadhajtások. (Eredetileg megjelent: Hegyalja. Ménfőcsanaki havilap. 2016. 7–8. 6.)

2016. július 19. – Tájerőszak. Az ötvenes évek elejének vadhajtásai. (Horváth Szilárd interjúja Kossuth Rádió – XX. századi történelem)

Becsei Attila: „Elvenni a természettől azt, amit akarunk”. Kommentár, 2016/5.

T. Kovács Júlia: Borvendég Zsuzsanna–Palasik Mária: Vadhajtások. A sztálini természetátalakítási terv átültetése Magyarországon, 1948–1956. Iustum Aequum Salutare, 2016. 2. 367–375.

Murányi Gábor: Citromnagyhatalmi álmok. Könyv Guru. 2016. március 2.

Petrás Éva: Borvendég Zsuzsanna–Palasik Mária: Vadhajtások. A sztálini természetátalakítási terv átültetése Magyarországon, 1948–1956. Századok, 2016. 1. 229–231.

2016. január 9. – Vadhajtások. A sztálini természetátalakítás. (Echo Tv – Időrosta, műsorvezető: Kalmár László)

Barotányi Zoltán: A magyar narancs valódi titka. Magyar Narancs, 2015. 49. december 3.

Kerényi-Nagy Viktor könyvismertetése a Magyar Biológiai Társaság 1470. szakülésén. 2015. november 9.

HVG Hetilap, 2015. 33. augusztus 12.

Szegő Iván Miklós: Így bukott el az állami citromfelelős. hvg.hu, 2015. június 30.

Sinkovics Ferenc: Mikor a szocializmus elhatározta, hogy igenis legyőzi a természetet. Magyar Hírlap, 2015. június 19.

2015. május 13. – Vadhajtások. A sztálini természetátalakítási terv átültetésének kísérlete Magyarországon, 1948–1956. (Kiss Péter Ernő interjúja Kossuth Rádió – Tér-idő)

Lakatos Artúr Lóránd: A „magyar narancs”. Belvedere Meridionale, 2015. 4. 156–157.

Pálné Kovács Ilona: A hatalom vadhajtásai. Múltunk, 2015. 4. 241–246.

 

KÖNYVBEMUTATÓ

A kötetet az ELTE Füvészkertjében mutatta be 2015. április 17-én Dr. Kubassek János geográfus, tudománytörténész, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója és Dr. Orlóci László botanikus, az ELTE Füvészkert igazgatója.

 

Kérdések és válaszok a Horthy-korról

A kötet e-book formátumban is kapható itt.

 

Létezett-e olyan, hogy Horthy-rendszer? Kollaboráns vagy németellenes ellenálló volt-e Horthy Miklós? Mi a zsidó? Rémületet keltett-e az erdélyi és a felvidéki szellem? Milyen feminizmus volt a keresztény-konzervatív világban? Miért nem lett olajsejkség Zalából? Hány millió koldus országa volt Magyarország? Bűnös város volt-e Budapest? Amerikanizálódott-e a kultúra? Hová lett a budai világítótorony? Ki volt az igazi Trebitsch? – és így tovább. E kötetben egymás után sorakoznak a legkülönfélébb kérdésekre adott válaszok egy olyan korszakról, amelyről az utóbbi években nemcsak a történészek vitáznak, hanem közéleti diskurzusokban is folyamatosan jelen van.

Ezt a könyvet sokféleképp lehet olvasni. Akár hagyományosan, az elejétől a végéig, akár tematikus kérdéscsoportonként: a politika, gazdaság, társadalom, kultúra, mindennapi élet és további egységek szerint, vagy akár tetszőleges kérdéstől elindulva a kereszthivatkozásokat követve, mindig új és újabb kérdésekhez és válaszokhoz jutva. Vagy csak az éppen minket érdeklő kérdést elolvasva, bárhol és bármikor, amikor épp egy kérdés-válasznyi időnk van.

De olvashatjuk többféleképpen egyéni beállítódásunk szerint is: saját vagy családi sérelmeink, jó és rossz tapasztalataink, a büszkeség – ki mindenkit és mi mindent adtunk a világnak –, vagy természetes előítéleteink mentén.  És mert minden könyvben kérdéseinkre keressük a választ, ez a kötet megkísérli, hogy néhány sokak fejében ott bujkáló kérdést szakszerűen és röviden megválaszoljon a sokféle igazság mögött rejlő történeti valóságot kutatva. A sorozat többi kötetét itt találja.

 

Ízelítő a kötet által megválaszolt kérdésekből:

Gazdasági felzárkózás, helyben járás vagy lemaradás?
Miért írták alá a trianoni békeszerződést?
Kutat vagy politizál egy szociográfus?
Imitátor volt-e Gömbös Gyula?
Mire ébredtek rá a „magyarok”?
Német nyomás, befolyás vagy hatás?
Méltóságos volt-e a méltóságos úr, tekintetes-e a ténsasszony?
Kiket szolgáltak a cselédek?
„Mindent vissza” vagy etnikai revízió?
Lebbencsleves, puliszka és kenyér: miből állt a szegények étrendje?
Fogyott-e a magyar?
A „zsidók” jóval gazdagabbak voltak, mint mások?
Hová tűnt a száz koronás bankjegy?
Milyen kapitalizmus volt a Horthy-korban?
Ki mit akart „csinálnil” a zsidósággal, avagy hányféle antiszemitizmus volt?
Hol termett a nyilas?
Hogyan segítette a természetjárás a munkásöntudatot?
Társadalombiztosítás vagy karitatív tevékenység?
Kiknek épültek a modern villák a budai hegyoldalakon?
Magyarország a béke szigete volt 1944-ig?
Könnyen vicceltek-e havi 200 pengő fixszel?
Új idők focija: a zsidók tehettek az „egyiptomi csapás”-ról?
Mitől volt egyedülálló a pesti kabaré?
Hanyas volt a „kettős társadalom”?
Mikor ért véget a Horthy-korszak?

 

SAJTÓVISSZHANG

Hová tűntek a demokraták? (A Horthy-korról I.) (Lőrincz László, Tényleg! blog, 2015. július 14.)

Amiről nem is tudtad, hogy meg akarod kérdezni (A Horthy-korról II.) (Lőrincz László, Tényleg! blog, 2015. október 1.)

Horthy-patchwork. (Lőrincz László, Élet ÉS irodalom, 2015. szeptember 25.)

Kérdések és válaszok a Horthy-korról (Barotányi Zoltán, Magyar Narancs, 2015. szeptember 3.)

Kérdések és válaszok (Nádas Sándor, 168 óra, 2015. július 16.)

Hányast kapjon a Horthy-korszak? (Kolozsi Ádám, Index.hu, 2015. augusztus 22.)

Horthy-kor kamaszoknak. Ignácz Károly (Parászka Boróka, Marosvásárhelyi Rádió, Románia, 2015. augusztus 6.) – HANGFELVÉTEL

Horthy-éra: tekintélyelvű korszak, némi amerikanizálódással – interjú Ignácz Károllyal (HVG.hu, 2015. július 13.)

Májusi vágyak (Katherine’s Bookstore, 2015. május 10.)

 

 

Budai Díjas a Kérdések és válaszok sorozat

A 2014. évi Nemzetközi Könyvfesztiválon Budai Díjat kapott a Napvilág kiadó KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK c. ismeretterjesztő sorozata, az oktatást-nevelést legjobban segítő könyv kategóriájában.

Az elismerést hagyományosan a Könyvfesztivál záró napján, 2014. április 27-én, vasárnap adták át.

A Budai Díjakat minden évben az oktatást leghatékonyabban szolgáló könyvek kaphatják meg, a díjazottról a kerület pedagógusai döntenek, ezúttal a II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnázium tanárai.

Ötvös Zoltán, a II. kerületi polgármesteri hivatal művelődési irodavezetője kiemelte, hogy a könyvszakma és a pedagógusok egy közösséget alkotnak, és a munkájukban egymásra vannak utalva. Megjegyezte: a Budai Díj nemcsak elismerést, hanem köszönetet is jelent; szerinte az oktatást segítő könyvek éppolyan fontosak lehetnek, mintha a 21. század nagyregényét írták volna meg, hiszen általuk „értő olvasókat” nevelnek a tanárok.

A díjakról döntő háromtagú testület képviseletében Szabó Papp Edit pedagógus elmondta: azokat a kiadványokat díjazták, amelyek a lehető legbővebb felhasználási lehetőségeket kínálják. A Kérdések és válaszok elnevezésű sorozat kapcsán kiemelte, hogy a Napvilág sorozata „ingoványos területekről” szól, az eddig megjelent négy kötet olyan témákat dolgoz fel kérdés-felelet formájában, mint az első világháború, a Kádár-kor, az Európai Unió vagy a cigányság.

 

 

Bruno Kreisky

A világra nyitott intellektuel, Bruno Kreisky meghatározó szerepet játszott Ausztria politikai és gazdasági felemelkedésében. Mint a köztársaság legtovább szolgáló szövetségi kancellárja, alapvető reformokat és rég esedékes törekvéseket valósított meg. Az ő tevékenysége nyomán vált az Osztrák Szocialista Párt Nyugat-Európa egyik legsikeresebb szociáldemokrata pártjává. Szoros kapcsolat fűzte Willy Brandthoz és Olof Palme svéd miniszterelnökhöz. Közvetítő volt Kelet és Nyugat, Észak és Dél között. Kreisky nagy játékos volt a világpolitika színpadán, akinek Közel-Kelet-politikája ma is érvényes.

Kreisky szerette az embereket, meg tudta velük értetni magát. Egyik legfőbb alaptétele volt, hogy úgy kell fogalmazni, hogy az egyszerű munkás éppúgy megértse, mint a vezérigazgató.

Wolfgang Petritsch átfogó kutatásokkal és a vonatkozó irodalom tanulmányozásával, számtalan interjúval és beszélgetéssel Kreisky munkatársaival, életének legfontosabb szereplőivel, barátaival és a kor tanúival készítette el a lebilincselő mozaikot a néhai kancellár teljes életútjáról.

*

WOLFGANG PETRITSCH (1947) szlovén nemzetiségű osztrák diplomata; 1977-től 1983-ig volt Bruno Kreisky szövetségi kancellár titkára. 1997-től Ausztria belgrádi nagykövete, ezután az Európai Unió koszovói különmegbízottja, majd ő volt az európai főtárgyaló Rambouillet-ben és Párizsban a Koszovó jövőjéről folytatott nemzetközi tárgyalásokon. Ehhez kapcsolódóan 1999 és 2002 között a nemzetközi közösség főképviselője volt Bosznia–Hercegovinában, Vezetése alatt eredményesen zárultak a tárgyalások a jugoszláv utódállamok között. 2002 és 2008 között Ausztria követe az ENSZ-ben, valamint a genfi székhelyű Világkereskedelmi Szervezetnél. Jelenleg Ausztria képviselője Párizsban az OECD-nél.

2006-ban elnyerte az Európa Parlament európai Emberi Jogi Díját.  2013-ben a hazájában a Tudományért és Kultúráért rendjellel tüntették ki. A Klagenfurti Egyetem díszdoktora.

 

Fordította: Kajtár Mária és Stépán Gábor

 

 

Csaknem 25 évvel halála és 30 évvel  a szövetségi kancellári posztról való lemondása után, Bruno Kreiskyt ma is  – osztrák és nemzetközi megfigyelők – a modern európai történelem kimagasló személyiségének és a két osztrák köztársaság  legjelentősebb politikusának tekintik. Demokratikus szabad választásokon ötször vitte győzelemre az osztrák szociáldemokráciát és háromszor nyerte el a szavazatok és mandátumok abszolút többségét. Mint az első Kreisky-életrajz társszerzője (1972-ben ), aki  haláláig szoros kapcsolatban volt a külügyminiszterrel, a kormányfővel és a már beteg nyugállományú kancellárral, csak gratulálni tudok e fontos és útmutató könyv kiadásához. Wolfgang Petritsch, Kreisky egykori sajtótitkára, a nemzetközi tekintélyű diplomata alapos, értő és lebilincselő könyvet írt egy, bár számos ellentmondást rejtő, de kiemelkedő és sokszínű államférfi megannyi drámát rejtő életútjáról, amely egyben az európai szociáldemokrácia és a nemzetközi politika sorsdöntő eseményeit is tükrözte és egyszersmind formálta.

Paul Lendvai

 

Sajtóvisszhang:

Merészség és melankólia (Bod Péter, Élet és Irodalom, 2015. július 24.)

Egy igaz osztrák (Pera-graner blog, 2015. augusztus 25.)

A HVG könyvismertetése (2015/03. szám, 2015. január 14.)

Bruno Kreiskyre emlékeztek Budapesten (Népszava, 2014. november 13.)

 

A kötetet 2014. november 12-én mutattuk be PAUL LENDVAI, BÖCSKEI BALÁZS és FÖLDES GYÖRGY részvételével a Politikatörténeti Intézetben. A beszélgetésről készült felvételt itt tekintheti meg.

 

Influences, Pressures Pro and Con, and Opportunities

— for Hungarian version please see below —

 

The studies published in this volume were written by the team of the Institute of Political History in Budapest. It is hoped that the writings will serve as examples of the research projects conducted in the past few years. A similar compilation has already been published under the title Regimes and Transformations: Hungary in the Twentieth Century (Budapest, Napvilág, 2005).

We hope that the studies presented in the new volume represent the characteristics of the research projects that are based on previous works but are conducted according to a new concept, while the individual essays can be read out of the context of the book.

Our compilation is an attempt to present the diversity of our work as well as the unity in that diversity. Obviously, most of our achievements are published in monographs, essays, conference volumes, and source publications; however, it might not be futile to draw the attention of international academic circles to the goals and achievements of the institute.

 

CONTENTS

 

Introduction

 

Globalization and Self-isolation in the First Half of the Twentieth Century: Global and Hungarian Developments
István Feitl

Worldviews, Cultural Registers and the Presence of America in the Horthy Era: On Ways to Adapt the Exploration of Transnational and Relationship History
Balázs Sipos

National Interactions: Hungarians as Minorities and Changes in the Definition of Who Is Hungarian in the 1930s
Gábor Egry

Left Wing Dimensions: Worker Attitudes and International Trends in Hungary between the Two World Wars
Péter Konok

When Moscow Put the Pressure on: A Decade of Hungarian–Yugoslav Conflicts, 1948–1958
Zoltán Ripp

János Kádár’s Thoughts on Foreign Policy, 1968–1978
György Földes

The Road to Socialism: Together or Separately?: The First Phase of De-Stalinization in Eastern and Central Europe
Miklós Mitrovits

The Western and Socialist Concept of Freedom of the Press in Hungary during the Period between Stalin’s death and Helsinki (1953–1975)
Róbert Takács

Hungarian Plans to Reform the Council for Mutual Economic Assistance, 1967–1970
István Feitl

Double Mirror: 1968–2008: Myth and Reality
György Földes

Europe as Conceptualised by the Hungarian Elite in the Late 1980s
Attila Wéber

Gorbachevism’s Model Nation: Hungary’s Role in the Transformation of Eastern and Central Europe
Zoltán Ripp

 

 

Ezen 2014-ben megjelent kötet tanulmányai a budapesti Politikatörténeti Intézet műhelyében, a Tudományos Osztály munkatársainak közreműködésével készültek. Ízelítőt kívánnak adni az utóbbi években folytatott kutatásokról. Korábban megjelent már egy hasonló összeállítás Regimes and Transformations: Hungary in the Twentieth Century címmel a Napvilág Kiadó gondozásában. Reményeink szerint az újabb kötet tanulmányai jelzik a korábbi munkákra épülő, de új koncepció jegyében folyó kutatások karakterét, miközben az egyes írások önmagukban is méltók a figyelemre.

Alapkutatásainkban két vonatkozásban igyekeztünk meghaladni korábbi évek munkálatait a huszadik századi történelem feltárásában. Mindenekelőtt határozottabban kívánunk túllépni a nemzeti kereteken, érvényesítve azt a nyilvánvaló szempontot, hogy egy-egy ország története nem érthető, nem is tárgyalható a nemzetközi viszonyrendszer keretein kívül. Különösképpen így van ez a 20 századi Európában a kelet-közép-európai régió esetében, amelyek nem csupán a nagyhatalmi befolyásoknak, kényszereknek volt kitéve, hanem egymásra utaltságuk ellenére is gyakorta konfliktusos viszonyba kerültek, területi és nemzetiségi viszályok traumái érték. Annál is fontosabb a kapcsolatok, kölcsönhatások feltárása, mert ezek az országok csak különleges szituációkban játszanak a világtörténelemben számottevő szerepet, amelyekből önmagában nem érthetők meg történeteik. Arra törekszünk, hogy térségbeli komparatív kutatásaink ne maradjanak pusztán egymás mellé helyezett nemzeti történetek, a kapcsolatok történetei is lépjenek túl a diplomáciatörténeten, komplex és kölcsönös hatástörténeti munkák legyenek.

Tapasztalataink szerint minél inkább feltárt egy-egy korszak alapkutatásokkal a hagyományos politikatörténeti értelemben, annál inkább válik lehetségessé és szükségessé a továbblépés. Vannak tehát a szélesebb szempontokat magában foglaló kutatásoknak kikerülhetetlen megalapozó lépései. Mindazonáltal kutatási koncepciónk másik fontos sajátossága az a törekvés, hogy túlhaladjunk a politikatörténet szűkös értelmezésén. Felfogásunk szerint a politikatörténet nem veszítette el relevanciáját, de a tradicionális megközelítésnél tágabb értelmezési keretet találni, beleértve  a gazdaság, a társadalom, a széles értelemben felfogott kultúra, az információáramlás történetét, sőt társadalom értékvilágát, jellemző mentalitásait is. A politikai és kulturális hatások komplex vizsgálata módszertanilag is fontos tanulságokkal szolgál.

A Politikatörténeti Intézet kutatási projektjei közül kiemelésre kívánkozik a „Zárt ország – nyitott ország” címet viselő, amely a huszadik század egész történetét áttekintve kívánt képet adni arról, hogy a nemzetközi politikai viszonyok alakulása nyomán hol bezárkózó, hol nyitottabbá váló Magyarországot milyen külső hatások érték, és hogyan dolgozta föl ezeket a hatásokat. Egy másik fontos kutatási programunk a és kelet-közép-európai térségben a desztalinizációs folyamat és reformok összehasonlító és hatástörténeti feltárására irányult. Évek óta kiemelt törekvésünk a nemzeti problematika, a nemzeti kisebbségek sorsának, a nemzeti identitásoknak, és konfliktusos nemzetépítő törekvéseknek a vizsgálata. Intézetünk hagyományos kutatási területe a baloldali mozgalmak története, amelyben jelenleg a baloldaliság mint kultúra és mentalitás kérdésköre áll a középpontban, hangsúlyt helyezve a nemzetközi hatásokra.
Összeállításunkban arra törekedtünk, hogy munkálataink sokféleségét és a sokféleség egységét egyaránt megmutassuk. Eredményeinket természetesen elsősorban monográfiák, tanulmányok, konferencia-kötetek, forráskiadványok tartalmazzák, de talán nem haszontalan jelen összeállítás útján felhívni a nemzetközi tudományos közösség figyelmét az intézet törekvéseire és eredményeire.

Kérdések és válaszok a Kádár-korról

A kötet sajnos már nem kapható, de e-book formátumban elérhető itt.

 

Ignácz Károly: Kérdések és válaszok a Kádár-korról

Mit tudunk két és fél évtized elmúltával a Kádár-korszakról? Egyre többet és mégis milyen keveset. Ha megnézzük e kis könyv irodalomjegyzékét, rövid bepillantást nyerhetünk abba, milyen komoly mennyiségű tudományos szakirodalom született és születik e korról (pedig e jegyzék csak a nagyobb, monografikus művekre koncentrál). Ez alapján nem mondhatjuk, hogy egy „titkos”, „fel nem tárt”, pláne nem „eltitkolt” korszakról lenne szó. A közéleti, publicisztikai vitákat nézve viszont egy sokkal sematikusabb kép tárul elénk (ez persze egy általánosabb probléma – miért pont a Kádár-korról szóló közbeszéd lenne a kivétel). A korszak egyszerű megítélését – pontosabban elítélését – nemcsak a jelenlegi Alaptörvény tartalmazza, hanem azt az ellenzéki csoportok egy része is vallja: utóbbiak „leleplezik” a jelenlegi rendszer „visszatérését” a Kádár-korszakhoz a két rendszer hasonlóságát, sőt lényegi azonosságát hirdetve. Mindemellett, ahogy a könyv rövid ajánlója is megállapítja, „dübörög a korszak iránti nosztalgia” – ezt a nemrégiben indított közszolgálati csatorna, az M3-as retróműsorai is mutatják. És hogy mindez nemcsak az idősebbekhez kíván szólni, arra apró példa, hogy reggelente a Petőfi Rádió fiatalos műsorából élőben át is kapcsolnak az M3-ra, a Szomszédokba.

Mit lehet tenni ezen ellentét, a szaktörténeti munkák egyre bővülő ismeretanyaga és a közbeszéd felületes, gyakran tévedéseken, sőt hamis állításokon alapuló sematikus képe közötti szakadék áthidalására? Meg lehetne várni, amíg a tudomány eredményei lassan, a tudományos közéleten majd az oktatáson keresztül elterjedjenek a köztudatban is. Szerencsére e kötet szerzői – a korszakot kutató történészek – nem az előbbi, kicsit arisztokratikus megoldást választották. Ehelyett nekifogtak, hogy segítsék, meggyorsítsák e folyamatot, és megírták e könyvet a tudományos ismeretterjesztés és népszerűsítés számtalan buktatóval nehezített műfajában. Bár a kérdésfeltevések és válaszok nem szokványosak, sőt több esetben kifejezetten laza stílusúak, a háttérben mindig ott van a megfelelő szakmai tudásanyag.

Miről szól mégis ez a kicsit több mint 100 kérdés? A legkülönfélébb dolgokról. A korszak névadójáról („Mit csinált Kádár Rákosi alatt?” – és fordítva, vagy „Miért kedvelte Thatcher Kádárt?”) és a korszak névtelenjeiről („Voltak-e szegények, hajléktalanok?”). Bonyolultabb összefüggésekről (Hogyan hatott a nyugati kapitalista országokkal folytatott piaci alapú kereskedelem a belső, magyar gazdasági folyamatokra?) és kis színesekről (Miért kerülhettek olyan hollywoodi szuperprodukciók bemutatásra Magyarországon a 1970-es évek végén, 1980-as évek elején, mint a Csillagok háborúja vagy a sci-fi biohorror, A nyolcadik utas:  a Halál, a kultikus Alien sorozat első darabja – bár más szempontból persze ezek a kis színesek is komoly összefüggésekhez vezethetnek). Szólnak kérdések a rendszer központi intézményeiről (Hogyan működött a párt, mi történt egy MSZMP-kongresszuson?) és ellenzékéről (Hányan olvastak szamizdatot? Hány ellenzéke volt a rendszernek?). Szólnak a korszak külső függéseiről és külkapcsolatairól: politikai, birodalmi szinten (Ha Moszkvában esett az eső, Budapesten tényleg kinyitották az esernyőket?) és társadalmi szinten is (Mit csináltak az NDK-s lányok a Balatonon?). És persze szólnak a korszakokon átnyúló problémákról (Fogyott-e a magyar? Volt-e antiszemitizmus? Miért beteg a magyar futball?).

Mindeközben lépten-nyomon beleütközünk a kor sajátos nyelvhasználatába, közismert vagy mára részben kikopott szavakba, fogalmakba (legvidámabb barakk, hiánygazdaság, háztáji, békepap, gulyáskommunizmus, körkörös nyilvánosság, repülőegyetem, galeri, maszek, gebinesek és így tovább). Ezeket a szerzők megmagyarázzák, ha kell, külön kérdést is rendelnek hozzájuk. Felbukkannak a korszak ki- és beszólásai, viccei is. Talán többünknek elsőre kicsit furcsa, hogy miért kell egy korabeli Hofi-viccet (amit jól ismerünk, és az első szavak után akár mi is be tudnánk fejezni) részletesebben megmagyarázni. Időközben azonban felnőtt egy olyan generáció, amelynek már semmilyen személyes tapasztalata nincs e korról, és e könyv hangsúlyosan nekik is szól. Azoknak, akiknek nemcsak az áthallásokat, a sorok között elbújó tartalmat kell konkrétan leírni, hanem azt is, hogy mi is volt a videomagnós VHS-rendszer a ’80-as években. A viccek, a humor azonban nem mint nosztalgia, és nemcsak mint illusztráció kerül említésre a könyvben, hanem mint a rendszerben funkciót betöltő jelenség, a kritika és bírálat sajátosan ellenőrzött formája is.

Végül röviden arról, hogy miért ajánlom mindenkinek e művet. A könyvben egymás után sorakoznak a kérdések, ránézésre szabálytalanul, nem egy történetet elmondva, nem a korszak kronológiáját követve. Sokféleképp is lehet olvasni. Akár hagyományosan, az elejétől a végéig, akár tematikus kérdéscsoportonként, ahogy a végén található bontás tartalmazza: a politika, gazdaság, kultúra, társadalom, mindennapi élet és további egységek szerint. Vagy akár tetszőleges kérdéstől elindulva és a válaszokban lévő kereszthivatkozásokat követve, mindig új és újabb kérdésekhez és válaszokhoz jutva. (Kipróbáltam, elég sokáig, talán végig is lehet menni ezzel a módszerrel). Vagy csak az éppen minket érdeklő kérdést elolvasva, bárhol és bármikor, utazás vagy várakozás közben, amikor van egy kérdés-válasznyi időnk. Mert a könyv nem túl nagy, könnyen magunknál tarthatjuk. De az is jó, ha otthon a könyvespolcunkon tartjuk, szem előtt, és ha egy családi vagy baráti beszélgetésben, esetleg közéleti vitában előkerül egy a korszakot érintő kérdés, tudunk hova fordulni gyors, de igaz válaszért.

Jó olvasást, böngészést mindenkinek!

 

Ízelítő:

Mennyiben különbözött Kádár rendszere Rákosiétól?
Ismerte-e Kádár a Kádár-vicceket?
Kizsákmányolta-e a munkásait a munkásállam?
Hány párt volt az egypártrendszer idején?
Mit őrzött a Munkásőrség?
Hány rendőre volt a rendőrállamnak?
Mennyire nyúlt bele az államvédelem az emberek életébe?
Mi hiányzott a hiánygazdaságból?
Hogyan éltek a maszekok és a gebinesek?
Mitől volt szocialista egy brigád?
Minden lap azt írta, amit a Népszabadság?
Ellenzéki volt-e Hofi?
Mindenki ugyanabból a tankönyvből tanult?
Szocialista Gazdálkodj okosan – avagy lakás, telek, autó?
A kertben volt-e a háztáji?
Miért kedvelte Thatcher Kádárt?
Emancipálta-e a nőket Kádár-korszak?
Hogy nézett ki a valóságban az osztálytársadalom?
Hány szovjet katona és tanácsadó volt Magyarországon?
Lehetett-e kritizálni rendszert?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket válaszol meg a kötet, amely a Napvilág Kiadó ismeretterjesztő sorozatába illeszkedik.

 

SAJTÓVISSZHANG

Cenzné és ura (László Ferenc, Magyar Narancs, 2014. március 6.)

Beszélgetés az egyik szerzővel, Takács Róberttel (Várkonyi Benedek, Szonda, 2014. február 16.) – hallgassa meg 20’18”-tól!

Ki tud többet a Kádár-korról? (Toronyi Attila, Infovilág, 2014. február 12.)

A tíz legérdekesebb kérdés a Napvilág Kiadó Kérdések és válaszok sorozatából (Katherine’s Bookstore, 2014. március 16.)

A Napvilág Kiadó Kérdések és válaszok sorozata (Katherine’s Bookstore, 2014. február 23.)

 

 

Budai Díjas a Kérdések és válaszok sorozat

A 2014. évi Nemzetközi Könyvfesztiválon Budai Díjat kapott a Napvilág kiadó KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK c. ismeretterjesztő sorozata, az oktatást-nevelést legjobban segítő könyv kategóriájában.

Az elismerést hagyományosan a Könyvfesztivál záró napján, 2014. április 27-én, vasárnap adták át.

A Budai Díjakat minden évben az oktatást leghatékonyabban szolgáló könyvek kaphatják meg, a díjazottról a kerület pedagógusai döntenek, ezúttal a II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnázium tanárai.

Ötvös Zoltán, a II. kerületi polgármesteri hivatal művelődési irodavezetője kiemelte, hogy a könyvszakma és a pedagógusok egy közösséget alkotnak, és a munkájukban egymásra vannak utalva. Megjegyezte: a Budai Díj nemcsak elismerést, hanem köszönetet is jelent; szerinte az oktatást segítő könyvek éppolyan fontosak lehetnek, mintha a 21. század nagyregényét írták volna meg, hiszen általuk „értő olvasókat” nevelnek a tanárok.

A díjakról döntő háromtagú testület képviseletében Szabó Papp Edit pedagógus elmondta: azokat a kiadványokat díjazták, amelyek a lehető legbővebb felhasználási lehetőségeket kínálják. A Kérdések és válaszok elnevezésű sorozat kapcsán kiemelte, hogy a Napvilág sorozata „ingoványos területekről” szól, az eddig megjelent négy kötet olyan témákat dolgoz fel kérdés-felelet formájában, mint az első világháború, a Kádár-kor, az Európai Unió vagy a cigányság.

 

 

Kovács Imre centenáriuma

A népi írók egyik legjelesebb tagja, Kovács Imre az 1989–1990-es rendszerváltás előtt itthon az elhallgatott történelmi szereplők közé tartozott, mint annyi más magyar emigráns. Csak halála után, az 1980-as években kezdtek megjelenni olyan kötetek, tanulmányok, amelyek érdemben foglalkoztak vele. A rendszerváltás után nem kevesebb, mint öt kötetben láttak napvilágot válogatások tanulmányai, esszéi, újságcikkei, visszaemlékezései közül, a szerkesztők tudományos igényű utószavaival (műveinek bibliográfiájában több mint 900 tétel sorakozik fel). Sajnálatos viszont, hogy könyvei közül csak kettő jelent meg a rendszerváltás időszakában, azóta egy sem. Örvendetes, hogy születésének jubileumán négy tudományos konferenciát is tartottak különböző rendező szervek Budapesten. Ez kifejezte, hogy az utókor számon tartja Kovács Imrét, támaszkodni kíván életművére, olyan személyiségnek tartja, akinek tevékenysége, magatartása, tartása példa értékű a mai nemzedék számára is.

A Politikatörténeti Intézet, a Kovács Imre Társaság, az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Osztálya 2013. március 7-én – Orosz István és Kovács András elnökletével – tudományos emlékülést tartott Kovács Imre születésének 100. évfordulója alkalmából. A sikeres tanácskozás előadóit felkértük, előadásuk szövegét jelentősen bővítsék ki és formálják tanulmánnyá, hogy kötetben is hasznosuljon mondanivalójuk. Ez megtörtént, köszönet illeti őket azért, hogy előadókból szerzőkké váltak, akik igyekeznek megfejteni Kovács Imre titkát.

Azt, hogy mik voltak az indítékai, mi hevítette amúgy is szenvedélyes lelkét, milyen célokat tűzött maga elé, milyen tevékenységi szférákat választott ezek megvalósítása érdekében, s miért gyakorolt nagy hatást az emberekre. A tanulmányok címei önmagukban is jelzik, hogy Kovács Imre egy célból kiindulva szerteágazó tevékenységet fejtett ki. Sok húron játszott, sokféle műfajban csillogtatta kiváló íráskészségét, elemzőkészségét, a közéletben villámgyors gondolkodását, éles és logikus vitastílusát. Volt szociográfus, szociológus, esszéista, publicista, újságíró, szerkesztő, szépíró, agrárközgazdász, antifasiszta ellenálló, politikus, pártvezető, politikai gondolkodó és elemző.

 

Tartalom

Szerkesztői előszó

Orosz István: Köszöntő

Kovács András: Kovács Imre, az ember

Tóth Pál Péter: Szociológus? Politikai gondolkodó? Politikus? – Homo Politicus

Birkás Anna: A fiatal Kovács Imre politikai szocializációja a társadalomkutató munkája felől nézve

Molnár M. Eszter: Kovács Imre a parasztság történetéről és problémáiról

Salamon Konrád: A parasztvédelemtől a nemzetvédelemig

Papp István: Kovács Imre szerepe a németellenes függetlenségi mozgalomban, 1941–1944

Sipos Levente: Kovács Imre demokráciafelfogása

Tóth István: A parasztpárti vezető (1939–1947)

Benkő Péter: Kovács Imre agrárpolitikai koncepciója

Ludányi András: Az örök emigráns helyzete a politikai emigrációban

Szabó A. Ferenc: Kovács Imre és az 1956-os forradalom

Noszkai Gábor: Kovács Imre, az újságíró

Erdész Ádám: A történelem tanúja – Kovács Imre visszaemlékezéseiről

Valuch Tibor: Egy demokrata magyar közíró a XX. században.

Vonások Kovács Imre portréjához

Fényképmelléklet